Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Szentesi György: A. Arbatov: Hadászati paritás és az Egyesült Államok politikája
vül kívánta hagyni az egyenlőség cs az egyenlő biztonság vlagyivosztoki elveit. A hangzatosán START-nak elnevezett, a nagymértékű amerikai csökkentési javaslatot tartalmazó tárgyalássorozatra minden ésszerű kompromisszumtól elzárkózva olyan amerikai javaslatokat terjesztettek elő, melyek egyfelől a szovjet hadászati erő teljes szerkezeti átalakítását igényelték volna, másfelől pedig fegyverzetcsökkentés címén jelentős fejlesztési és gyártási költségeket követeltek volna a Szovjetuniótól. Az amerikai célkitűzés egyértelmű volt: egy helyben járatni a látszattárgyalásokat, miközben a tervezett fejlesztések megvalósításával megszerezni azt a fölényt, melynek birtokában a továbbiakban az erő pozíciójából lehet tárgyalni, meghatározott egyoldalú engedményekre késztetni a Szovjetuniót. Részletesen elemzi a szerző azokat az új amerikai hadászati fegyverfejlesztési lépéseket, mindenekelőtt a Trident-II tengeralattjárók fedélzetén telepített rakéta- és az MX rakétaprogramot, mely az amerikai katonai vezetés szándéka szerint jelentősen javítaná az Egyesült Államok első- csapás-mérési képességét. Mindehhez járul még az új amerikai hadászati védelmi kezdeményezésnek (SDI) 1983 márciusában kormánypolitika rangjára emelése. A szerző, értékelve az elmúlt negyedszázad amerikai politikáját a kialakuló, a kialakult, majd a megszilárdult szovjetamerikai hadászati paritás vonatkozásában megállapítja, hogy az egyértelműen az egyensúlyi helyzet megszüntetésére, az amerikai fölény visszaszerzésére irányult, figyelmen kívül hagyta a kialakult új helyzet realitásait, annak ellenére, hogy a katonai erőviszonyok kiegyenlítettsége - közte a hadászati erőegyensúly is - szilárdítja a békés egymás mellett élést, s új nemzetközi kapcsolatok alapjául szolgál nukleáris korunkban. A. Arbatov könyve a nemzetközi szak- irodalom ismeretében is hézagpótlónak tekinthető. Jelentős segítséget ad a szovjet-amerikai hadászati erőviszonyok fejlődésének, a szovjet-amerikai hadászati erőegyensúly kialakulása okozta következmények értékeléséhez, az amerikai gondolkodásmód alakulásának, változásának megértéséhez. A bőséges ismeretanyag alkotó feldolgozása eredményeként megszületett műből választ kaphatunk az amerikai hadászati fegyverarzenál fejlesztésének sajátos kérdéseire, nyomon követhetjük az amerikai hadászati arzenál fejlesztésének okait, kialakulásának fontosabb eseményeit. Ugyanakkor talán nem teljesen ok nélkül féloldalasnak érezzük a művet, hiszen az amerikai politika ismertetésében a hadászati fegyverkezéssel, fegyverzetkorlátozással, a szovjet-amerikai hadászati erő- egyensúllyal kapcsolatos szovjet politikára csak utalásokat találunk a műben. Igaz, a cím a műben foglaltakat egyértelműen tartalmazza, hiszen a szerző szándéka a hadászati erőegyensúllyal kapcsolatos amerikai politika elemzése volt. A szovjet-amerikai hadászati paritás jelentőségének elemzéséhez, stabilitása szükségességének megértéséhez - talán nem túlzó a recenzens óhaja - azonban célszerű és hasznos lenne az utóbbi negyedszázadban e kérdéskörrel kapcsolatos hivatalos szovjet politika, koncepció alakulásának összefoglaló ismertetése is. A szovjet-amerikai hadászati erőegyensúly lényegének, fontosságának megismeréséhez talán jobb alapokat szolgáltatna a nézetek, a törekvések ugyancsak egymással szembe állítva történő megismerése is. Mindenképpen érdekes lenne - az amerikai elképzelések, vélemények ismeretében - a szovjet hadászati fegyverek fejlesztésének történetét, a fejlesztési koncepciót az amerikaihoz hasonló mélységben, de nem hamis amerikai találgatásokból, hanem autentikus szovjet szerző tollából megismerni. A könyv használatát néhány ügyesen ösz- szeállított táblázat, grafikon segítette volna. Az amerikai hadászati fegyverekről, fejlesztésekről a könyv különböző fejezeteiben szétszórt adatok, jellemzők például 147