Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - TESTVÉRLAPJAINKBÓL - Janech István: A Szovjetunió második világháborús szerepvállalásáról
me a s2ocialista állam elengedhetetlen funkciója, az új társadalom építésének törvényszerűsége. Ezt különösen fontos hangsúlyozni most, amikor a világimperializmus, élén az Egyesült Államokkal nagymértékben aktivizálta támadásait a szocializmus, a demokrácia és a béke erői ellen, amikor sokszorosan megnőtt a szocialista országok, a gyarmati elnyomás alól felszabadult népek elleni háború - az atomháborút is beleértve - kirobbantásának a veszélye.” A szerző megállapítja, hogy napjainkban, amikor az emberiségnek az atomháború veszélyével kell szembenéznie „ . . . a szovjet állam a szocialista közösség többi országával, a Föld összes békeszerető erejével együtt tevékeny küzdelmet folytat a nemzetközi biztonságért, a béke megőrzéséért”. Rámutat arra, hogy a Nagy Honvédő Háború történelmi tapasztalatai azt mutatják: a szocializmus vívmányainak védelme a nemzeti és az internacionalista feladatok szoros és szerves egységét jelenti. E megállapításokat alátámasztandó a szerző utal a szovjetköztársaság polgár- háborús éveinek tapasztalataira is: ,, . . . minél szilárdabbak az internacionalista kapcsolatok, annál szilárdabb a védelmi képesség, annál megbízhatóbb a szocializmus ügye. A szocializmus útjára lépett népek a belső ellenforradalom és a külföldi katonai intervenció elleni harc körülményei közepette szoros katonai és gazdasági szövetséget hoztak létre, amely fontos szerepet töltött be az ellenség feletti győzelemben.” (A polgárháború végére majdnem 50 nemzetiség képviselői harcoltak a Vörös Hadsereg soraiban.) A szerző nyomatékosan leszögezi, hogy igen fontos mozzanat a NOSZF vívmányainak megvédésében a nemzetközi munkásosztály szolidaritása. A Szovjetunió létrejötte után az internacionalizmus elve megtestesült a Vörös Hadsereg mint a soknemzetiségű szocialista állam egységes katonai szervezete kialakításában. A Szovjetunió internacionalista segítséget nyújtott 1923-1927 között Kínának a népi forradalmi hadsereg megszervezésében, 1937-1939 között a japán imperializmus elleni nemzeti felszabadítási harcában, a spanyol nép igazságos harcához Franco fasiszta diktatúrája ellen, a mongol néphadseregnek, a japán imperialisták Halhin Gol-i támadásának szétverésében. A Szovjetunió és fegyveres erői döntő szerepet játszottak a német fasizmus, azután pedig a japán militarizmus felett aratott győzelem kivívásában. Mintegy hétmillió szovjet katona vett részt az európai országok felszabadításában. Eszakkelet- Kína (Mandzsúria) és Észak-Korea felszabadításában több mint 1,5 millió szovjet katona vett részt. A szovjet hadsereg együttműködött az antifasiszta koalíció országainak csapataival, számos ország hazafias erői által létrehozott katonai alakulatokkal és partizánosztagokkal, és segítséget nyújtott a fasizmus ellen küzdő más országok népeinek a nemzeti katonai alakulatok létrehozásához. A Szovjetunió területén alakítottak meg, képeztek ki és fegyvereztek fel két lengyel hadsereghez tartozó egységeket, a csehszlovák hadtestet, két román önkéntes gyaloghadosztályt, jugoszláv gyalogsági és harckocsidandárokat, valamint más alakulatokat és egységeket. „A második világháború befejeződése után a szocializmus vívmányai kollektív védelmének szükségessége nemcsak nem szűnt meg, hanem még inkább fokozódott.” Az imperializmus fellépése a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen, a NATO katonai-politikai tömbjének létrehozása ellen intézkedéseket tett szükségessé a szocialista országok részéről. A katonai-politikai együttműködés erősítésére kétoldalú alapon került sor a Szovjetunió és a szocialista országok között. Kiegészítve a háború éveiben a Szovjetunió, valamint Csehszlovákia és Lengyelország között aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződések sorát, a Szovjetunió 1948-ban ilyen szerződéseket kötött Romániával, Magyarországgal és Bulgáriával. Ezzel egyidejűleg a népi demokrati137
