Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 3. szám - TÁJÉKOZÓDÁS - Szabó Máté: "Globálisan gondolkodni-lokálisan cselekedni" Van-e a zöldeknek külpolitikai koncepciójuk?

akarják elcserélni a puskájukat. Két kultúra találkozik itt, és kapcsolatukat mindkét fél más-más összefüggésben értelmezi és fogja fel.

Nos, a szocialista országokkal felvett kapcsolatokról (vagy annak lehetőségéről) szólva, rá kell mutatni arra, hogy a zöldek minden nehézségük mellett igénylik e kapcsolatokat. Jóllehet bírálják a hagyományos enyhülési koncepciót, a maguk alternatív módján elő kívánják mozdítani a szocialista országokkal folytatott gazdasági, politikai és kulturális cserét, és szembehelyezkednek a hidegháború felújításának kísérleteivel. Ami problémát okoz számukra, az a megfelelő „címzettek” megtalálása. Elégedetlenek a szocialista országok külképviseleti hatáskörrel rendelkező szerveivel, és az autonóm társadalmi mozgalmakkal kívánnak kapcsolatba lépni. De gyakran tapasztalják, hogy milyen nagy különbségek vannak rendszerek és mozgalmak között, és a kommunikáció zavarai a mozgalmi szinten is jelentkeznek. Kikerülhető-e a modern társadalmakban intézményesített külkapcsolati szint a nemzetek közötti kommunikációban ? Lehetséges-e ma olyan külpolitikai koncepció, amely megkérdőjelezi a külügyi szervek létét ?

A zöldek keleti politikáját nem választja el olyan egyértelmű határvonal a hagyományos pártoktól és az NSZK külpolitikájának konszenzusától, mint a békepolitikájukat. Az emberi jogok, a kisebbségek, a bürokratikus-totalitárius elnyomás problémáját a szocialista országokban a hagyományos pártok általában, de főleg a CDU és különösen a CSU szívesen kipellengérezi. Az SPD keleti politikája nyíltan céljául vallja a szocialista országokban végbemenő „változás a közeledés révén” hatása kiváltását. De tulajdonképpen e pontokon is csak verbális közösség van a zöldek és a hagyományos pártok között: a társadalmi mozgalmak kormányaikkal szembeni szolidaritásának gondolata ugyanúgy idegen a nyugatnémet politikától, mint az ezzel a koncepcióval konfrontálódó szocialista állami szervektől.

A keleti politika témaköre azonban nem tartozik a zöldek elsődleges külpolitikai érdeklődésébe. Inkább csak a békepolitika részeként és más pártok koncepcióit bírálva foglalkoznak e területtel. A keleti politika a jelenlegi fejlettségi szintjükön nem is jelent különösebb problémát a számukra: eddig alig néhány kapcsolatkeresési kísérletük volt a szocialista országok irányában. Ám ahogy nő és stabilizálódik a párt politikai jelentősége, úgy válik ez a téma nélkülözhetetlenné számukra, s ezért újra kell majd gondolniuk egy átfogó külpolitikai koncepció keretében. Stabilizálódásukkal párhuzamosan a zöldek is egyre inkább potenciális vitapartnerré válnak a szocialista országok számára. Egyelőre azonban nem lehet számolni azzal, hogy a zöldek a közeljövőben önálló programot vagy koncepciót dolgoznak ki keleti politikájukról. Ez a terület még jó ideig meg fog maradni a békepolitika és az „általános külpolitika” részeként - kivéve egy kiemelkedő jelentőségű területét: a Németország-politikát, amely nélkül nem tevékenykedhet huzamosabb ideig politikai párt az NSZK politikai életében.

102