Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - TÁJÉKOZÓDÁS - Szabó Máté: "Globálisan gondolkodni-lokálisan cselekedni" Van-e a zöldeknek külpolitikai koncepciójuk?
ban (így például az alternatív biztonságpolitikai stratégiákról folytatott parlamenti beatingen), hanem más területeken is - például a költségvetési vitákban a fegyverkezés gazdasági vonatkozásaiban - érvényesítik ezeket a szempontokat. A zöldek békeprogramjának továbbfejlesztéséhez terepet nyújtó külpolitikai területnek azonban ma a keleti politika tekinthető. A keleti politika Az NSZK-ban ma a pártok között konszenzus van a keleti politika vonatkozásában, melyet a szocialista országokkal folytatott kapcsolatok fenntartásaként értelmeznek a nyugati integráció primátusa alapján. E kapcsolatok az Egyesült Államok külpolitikai kurzusváltása és a nyugatnémet kormányváltozás után is széles körben fennmaradtak, jóllehet „helyi értékük” és értelmezésük megváltozott. A zöldek béke- és biztonságpolitikája sem kerülheti meg a szocialista társadalmi rendszerű államok létét. A szocialista országok társadalmi rendszerének és fegyverkezésének megítélése vitatott kérdés a zöldek körében. Sokan vannak közöttük, akik a kommunista csoportok és az új baloldal köréből jöttek, s szocialista gyökerű elképzeléseik alapján úgy vélik, hogy jóllehet a szocialista társadalmak és politikai berendezkedésük szerintük sok kívánnivalót hagynak maguk után, a fegyverkezés mégis kívülről, az „imperializmus” részéről rájuk kénysze- rített szükségszerűség, amely ellenkezik a szocializmus lényegével. Ezt az értelmezést tagadják a részben technicista érvelést képviselő extremizmus-tézis hívei (E. P. Thompson), akik a két világrendszert csak az önpusztító „megagépezet” (Lewis Mumford) különböző variánsainak tekintik. Konkrét kérdések kapcsán gyakran éleződik ki a vita a két irányzat képviselői között. Jóllehet vita folyik az imperializmuskritikát és az extremizmus-tézist képviselő csoportok között a zöldek körében és a békemozgalomban is, de ez nem érinti azt, hogy a „harmadikutas” társadalomkoncepció alapján egyöntetűen elutasítják a szocialista országok társadalmi berendezkedését. A külpolitikában pedig a zöldek egyaránt agresszióval, az emberi jogok, a kisebbségek, a béke megsértésével és más államok önrendelkezésének, szuverenitásának csorbításával vádolják az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót. Elutasítják az enyhülés hagyományos koncepcióját is, mivel az ,,. . . azt a konvenciót követte, hogy a kül- és a katonapolitika a »királyok ügye«. A halálos fegyverkezési őrülettel szemben, melynek egész logikája a háborúhoz vezet, nem engedhetjük át a béke ügyét a hatalmi eliteknek.”16 így az enyhülési politikának egyrészt konvencionális „külpolitikai” jellegét vetik szemére: nem a népek, hanem (kül)képviselőik között zajlott. Másrészt - szerintük - olyan külpolitikai koncepció volt, amely elfogadta és előfeltételezte a katonai-politikai tömbök létét. Csak ezek viszonyában tűzött ki célul bizonyos változásokat, de nem kívánta felszámolni a blokkokat. Az alternatív koncepciónak, amely a társadalmak, nem pedig az államok viszonyán alaioo
