Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Tolnay László: A Varsói Szerződés katonai doktrínájának és hadászatának néhány összefüggése
folyhat hagyományos fegyverek alkalmazásával. De a háborús tevékenységek kiterjedése általános atomháborúba való átmenethez vezethet, amelynek legfőbb eszköze a nukleáris, mindenekelőtt a hadászati rendeltetésű nukleáris fegyver. A szocialista katonai szövetség hadászatának alapját - politikájukból kiindulva - az a tétel képezi, hogy nem alkalmaznak elsőként atomfegyvert. Elvileg ellenzik a tömegpusztító eszközök használatát. De egyértelműen hangsúlyozzák azt is, hogy a Szovjetunió vagy a szocialista közösség más tagja elleni atomtámadás esetén megsemmisítő csapással válaszolnak. A szocialista országok feltételezik, hogy a korszerű pusztító eszközök alkalmazására való tekintettel a világháború viszonylag rövid lesz, figyelembe véve azonban a hadviselő államok koalíciójának hatalmas katonai, gazdasági potenciálját, a hosszan tartó háborús konfliktus lehetőségét sem zárják ki. A Varsói Szerződés hadászata ennek megfelelően abból indul ki, hogy a szocialista országok közösségének és fegyveres erejének a legsúlyosabb és tartós megpróbáltatásokra kell felkészülnie. De figyelembe veszik helyi háborúk kitörésének a lehetőségét is, amelyek politikai jellegét az igazságos és igazságtalan háborúkra vonatkozó tételekből kiindulva határozzák meg. A Szovjetunió hadászata, értékelve a lehetséges háborúk hadászati tartalmát, azon az állásponton van, hogy a háború egymással kapcsolatban levő, hatalmas egyidejű vagy egymás utáni hadászati műveletek, köztük a kontinentális hadszíntereken vívott hadműveletek bonyolult rendszere. Minden egyes hadművelet általános célja a háború katonapolitikai részcéljának egyikét képezi, amely saját területük fontos részének megvédését és megtartását, szükség esetén pedig az ellenség meghatározott hadászati csoportosításának felszámolását jelenti. Minden egyes hadműveletre a felek lehetőségei, pusztítóeszközeik hatótávolsága, az erők anyagi biztosításának képessége, valamint a hadszíntér konkrét követelményei által meghatározott mutatók a jellemzők. A Szovjetunió és a szocialista országok a korszerű háború lefolyását elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy a tömegpusztító eszközök megléte és alkalmazása ellenére változatlanul szükség van a sokmilliós tömeghadseregekre. Mivel azonban ezek békeidőben való fenntartása lehetetlen, biztosítani kell a fegyveres erők hatékony mozgósítását. III. A Szovjetuniónak és szövetségeseinek, szembekerülve az Egyesült Államok és más NATO-tagállamok lényegében ellenük irányuló globális katonai felvonulásával, számításba kell venniük mind a lehetséges háború célját és jellegét, mind pedig az arra való felkészülést és a haderő alkalmazását illetően, hogy ezeknek a hatalmaknak bevallott célja a „kommunizmus feltartóztatása és visszaszorítása”. Ez az oka annak, hogy bár a Szovjetunió, illetve a Varsói Szerződés katonai doktrínája 89
