Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Tolnay László: A Varsói Szerződés katonai doktrínájának és hadászatának néhány összefüggése
katonai doktrína és hadás2at, továbbá katonai erő - ebben a megközelítésben - tehát olyan törekvések jeleként fogható fel, amelyek a nyugati államokat védekezésre, a potenciális támadót elrettentő katonai képességeik kényszerű kiépítésére és fenntartására kényszerítik. A következőkben ennek a tételnek a megalapozottságát kívánjuk megvizsgálni. I. Az Egyesült Államok olyan gazdasági, politikai és katonai hatalom, amelynek gazdasága és társadalma magasan szervezett, de amelyet már csak csökkenő mértékben képes saját belső forrásaira támaszkodva fenntartani vagy továbbfejleszteni. A külső forrásokra való növekvő ráutaltság, illetve az ezeket biztosító befolyás megőrzésére vagy a további kiépítésére irányuló erőfeszítések azonban növelik a konfliktusok lehetőségét a világ különböző térségeiben. Ennek valószínűségét tovább fokozza az, hogy az Egyesült Államok összekapcsolja saját érdekeit a kapitalista világ, elsősorban a fejlett tőkés országok érdekeivel, s ezzel is igazolni próbálja esetleges fellépésének jogosságát. Az érdekeknek ez a globális kivetítése azzal a következménnyel jár, hogy bármely folyamat vagy esemény, amely az Egyesült Államok vagy - megítélése szerint - szövetségesei befolyását veszélyezteti, amerikai reagálást válthat ki. Ehhez az a katonai felfogás társul, amely szerint az Egyesült Államok katonai biztonsága napjainkban már nem korlátozódhat pusztán az észak-amerikai kontinens védelmére, hanem az országnak olyan képességekkel kell rendelkeznie, amelyeknek segítségével az amerikai katonai hatalom a világ bármely pontján érvényesíthető. Ez olyan katonai erőt tételez fel, amely bármiféle fegyveres konfliktusban hatásos fellépést biztosít az ellenféllel szemben, vagy legalábbis képes arra, hogy az erősítések megérkezésééig megőrizze pozícióit. Ezt a célt szolgálja az amerikai katonai erő egész felépítése. A globális méretű amerikai hegemónia érvényesülésének legfőbb akadálya - felfogásuk szerint - a szocialista közösség, elsősorban a Szovjetunió világméretű politikai befolyásának és hatásának növekedése. Ennek korlátozása, visszaszorítása vagy lehetséges felszámolása az amerikai törekvések egyik központi eleme. Ezt bizonyítja az Egyesült Államok érvényben levő katonai doktrínája, de katonai erejének világméretű elhelyezése is. A „reális elrettentés” elnevezésű katonai doktrína három alapelve: az erőfölény elérése, a partnerkapcsolatok szélesítése a szövetségesek hozzájárulásának jelentős növelésével és az „erő pozíciójából” folytatandó tárgyalások egyértelműen a Szovjetunió és a szocialista országok korlátozását szolgálja. Az első elv, az erőfölény képezi alapját a hadászati és általános rendeltetésű erők korszerűsítésének, a háborús térségekben és hadszíntereken létrehozott csoportosítások magas fokú harckészültségben tartásának, a mozgósítási lehetőségek tökéletesítésének, a fegyveres erők hadászati és hadműveleti mozgékonysága növelésé84
