Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Thürmer Gyula: Három évtized a béke és a biztonság védelmében
ződő felek nemzetközi kapcsolataira értelmezték, ezúttal ez az önkorlátozás is konkrétabb és pontosabb megfogalmazást nyert. Vagyis: . harmadik országgal szemben is lemondanak az erő alkalmazásáról. Legyen az akár velük kétoldalú szövetségi kapcsolatban álló, akár el nem kötelezett vagy semleges ország.”9 Új elemnek minősíthető a javaslat, miszerint a szerződő felek ,,. . . nem fenyegetik az olyan térségeket érintő nemzetközi tengeri, légi és kozmikus kommunikáció biztonságát, amelyekre nem terjed ki egyik ország nemzeti fennhatósága sem”.10 A tagállamok 1984. május 8-i budapesti felhívása, megerősítve a javaslatot, két- és több oldalú érdemi párbeszédre szólította fel a nyugati országokat. A felhívás fontos eleme, hogy feleleveníti a helsinki folyamatban már alkalmazott és a gyakorlatban is bevált elveket és módszereket, s ezek alkalmazását kezdeményezi a két katonai tömb viszonyában. A Szovjetunió ez év januárjában a Varsói Szerződés többi tagállamának támogatásával a stockholmi konferencián átfogó szerződéstervezetet nyújtott be. Az Egyesült Államok és más tőkés országok nem utasították el a javaslatot, s annak szélesebb nemzetközi visszhangja is kedvező. Az európai biztonság megszilárdításához jelentős mértékben hozzájárulna, ha - a szocialista országok korábbi kezdeményezése alapján - Európában megsemmisítenék a vegyi fegyvereket. Ugyancsak fontos lenne, hogy kölcsönös megállapodás jöjjön létre a katonai kiadások befagyasztásáról. A Varsói Szerződés tagállamai kezdettől fogva határozottan síkraszálltak a közepes hatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítése ellen. A telepítés megkezdésével a szocialista országok azonban - belső természetük és szándékaik ellenére - a Varsói Szerződésen belül egyeztetett ellenintézkedésekre kényszerültek, amelyek az erőegyensúly helyreállítását szolgálják, s arra irányultak, hogy lehetetlenné tegyék egy büntetlen, a kezdeményező fél számára elviselhető veszteséggel járó első csapás megtételét. A szocialista országok egyidejűleg tovább szorgalmazták a tömegpusztító fegyverek telepítésének megállítását. Javaslataiknak kedvező volt a visszhangja az európai országokban. A fegyverkezés megakadályozására irányuló rendkívül összetett erőfeszítéseket az elmúlt időszakban tovább bonyolították az Egyesült Államok tervei és konkrét lépései a világűr militarizálására. Felmerül a kérdés: európai probléma-e a kozmosz katonai célú felhasználása? A Varsói Szerződés tagállamai abból indulnak ki, hogy a jelenlegi helyzetben a szemben álló felek fegyveres erői és fegyverzetei bonyolult rendszert alkotnak, s a stabilitás fő kritériuma csak a megközelítő egyensúly, az egyenlő biztonság tiszteletben tartása lehet. A nukleáris fegyverek miatt természetesen a mai stratégiai helyzetben eleve jelen vannak a bizonytalanság elemei, s a bizonytalanság további növelése az atomháború veszélyét fokozza. Az űreszközök célja elsősorban nem az ellenfél űreszközeinek vagy hadászati rakétáinak megsemmisítése, hanem első csapás mérése. Ilyen eszközök megjelenésével tovább csökkenne az az idő, ami a megfelelő katonai 80
