Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 3. szám - 40 ÉV TÖRTÉNETÉBŐL - Thürmer Gyula: Három évtized a béke és a biztonság védelmében

sát. A nyugat-európai országok - bár az alapvető kérdésekben elfogadták az amerikai álláspontot - reálisan felmérték azokat a veszélyeket, amelyeket a kato­nai konfrontáció fokozódása jelent számukra. A szocialista országokkal foly­tatott együttműködés gazdasági előnyei ugyancsak a kontaktusok fenntartására ösztönözték őket, jóllehet az Egyesült Államok igyekezett a kapcsolatokat szá­mos területen korlátozni. A szocialista országok összehangolt fellépése, rugalmas, kezdeményező kül­politikája hathatós eszköznek bizonyult ebben a helyzetben is. Abból indultak ki, hogy a szocializmusnak van elegendő ereje ahhoz, hogy visszafogja az imperia­lizmus agresszivitását, és perspektívában visszaterelje a nemzetközi viszonyokat a normális mederbe. Ebben a harcban jogosan számítottak a népek békeakara­tára, a tőkés országok felelős tényezőire, akik biztonsági, politikai és gazda­sági szempontból egyaránt érdekeltek a feszültség csökkentésében, a békés egy­más mellett élésben. A szocialista országok azonban nem változtattak külpolitikájuk stratégiai irányvonalán. A Varsói Szerződés tagállamai a PTT 1983. évi prágai ülésén egy­értelműen hangsúlyozták, hogy a kialakult katonai erőegyensúlyt nem engedik megbontani. Több konkrét javaslatot tettek, amelyek a háború anyagi alapjai­nak felszámolását, a szembenállás csökkentését, az új háború megakadályozását szolgáló politikai feltételek és a biztonság megteremtése új politikai eszközeinek kialakítását célozták. A tagállamok határozott állásfoglalása széles körű nemzetközi aktivitással párosult. Ennek eredményeképpen sikerült megőrizni a szovjet-amerikai érintkezés bizonyos szintjét. A Varsói Szerződés többi tagállamának következetes kapcsolat- építő törekvései, a nyugat-európai NATO-országokkal és semleges államokkal fenntartott kontaktusaik is hozzájárultak ahhoz, hogy sikerült az enyhülés vív­mányainak számottevő részét megőrizni, s megakadályozni, hogy az európai országok együttműködése jóvátehetetlen károsodást szenvedjen. Az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy a fegyverkezési verseny fokozása súlyos veszélyeket jelent az emberiség számára. Azt is tanúsították, hogy fegyver­kezés útján senki sem tehet szert szilárd és tartós katonai fölényre. Bizonyí­tották, hogy a politikai enyhülés igazán akkor szilárd és tartós, ha a katonai enyhülés, a fegyverzetkorlátozási intézkedések megbízható alapjára támaszkodhat. A Varsói Szerződés tagállamai mindvégig abból indultak ki, hogy a világ népei­nek közös érdeke a fegyverzetek minden fajtájának korlátozása és csökkentése. Jogos és megalapozott az az igényük, hogy figyelembe kell venni minden állam biztonsági érdekeit, s a megállapodásoknak az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság elvein kell nyugodniuk. Ilyen feltételek mellett az erőegyensúly a fegy­verzetek alacsonyabb szintjén is megvalósítható. A Szovjetunió és a többi szocialista ország közös erőfeszítéseinek eredmé­nyeként több lényeges területen sikerült gátat vetni a fegyverkezésnek. Az elmúlt évtizedekben egyebek között betiltották a nukleáris fegyverkísérleteket a lég­77

Next

/
Oldalképek
Tartalom