Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 3. szám - Pécsi Kálmán: A KGST és a fejlődő országok közötti gazdasági kapcsolatok

1973- április n-én a Nemzetközi Beruházási Bank (NBB) és a tagállamok kormányainak képviselői aláírták a Speciális Alapról szóló megállapodást. Az alap célja a fejlődő országok gazdasági és műszaki megsegítésével kapcsolatos intézkedések meghitelezése. A Speciális Alap összege i Mrd transzferábilis rubel, működésének kezdete pedig 1974. január 1.

1985 januárjáig azonban a Speciális Alap terhére nem nyújtottak hiteleket, s a befizetések sem történtek meg. Az ilyen hitelek feltétele az lenne, hogy az alapban részt vevő országok és a hitelfelvevő államok között megegyezés szülessen a meghitelezett objektumok létrehozására, illetve a nyújtott hitelek törlesztésére gépek, berendezések, áruk kölcsönös szállításáról, és ez szerepeljen az NBB-tagállamok népgazdasági terveiben.

A Speciális Alap működési feltételeinek megteremtése vélhetőleg a következők miatt húzódott el:

a) a transzferábilis rubelt alkalmazó elszámolási rendszer immanens kétolda- lúsága;

b) a pénzfunkciók korlátozott volta (hisz a kollektív valuta csupán elszámolási eszköz);

c) a multilaterális hitelezésben való nem kielégítő érdekeltség;

d) az átmeneti teherviselés nem kellő tisztázása.

2. Az előbbivel szemben a KGST-országok aktívak voltak a kétoldalú hitelezésben. 1976-1982 között a nettó hitelnyújtás - nyugati források szerint — kb. 16 Mrd dollárt tett ki, melynek mintegy 90-95 százalékát a Szovjetunió nyújtotta.

Kétoldalúan adott hiteleinket sem kerülik el a fejlődő országok hitelválságának következményei. Vagyis a nemzetközi adósságszolgálat olyan problémái, mint fizetésképtelenség, átütemezési kívánalmak, fizetésbeszüntetés, bennünket is érintenek.

Ebben a teljesen új helyzetben nem maradhatunk passzívak. Ha ugyanis nem kezdeményezünk kielégítően, csak a tőkés nemzetközi pénzügyi rendszer által megvalósított menedzselést követelhetjük. Mivel sokkal rosszabb hitelezői pozícióban vagyunk, mint a magánbankok vagy a nemzetközi szervezetek, kétoldalúan sokkal nehezebben tudunk ellenállni a leírási követeléseknek, a be nem jelentett moratóriumoknak s az előnytelen átütemezési kérelmeknek.

A fenti helyzetből kivezető utat mutathat a következő javaslatom.

A KGST-országok behajthatatlan vagy bizonytalan sorsú követeléseinél fel kellene ajánlani a hitelek hosszú lejáratú (15-20 éves) konvertibilis kötvényekké történő átalakítását. A kötvényeket az adós országban létrehozandó vegyes vállalatok részvényeire lehetne konvertálni. A kötvénykibocsátást multilateralizálni kellene, s a KGST-bankokra kellene bízni a további menedzselést. Ily módon meg lehetne oldani a Speciális Alap feltöltését is.

45