Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 3. szám - Pécsi Kálmán: A KGST és a fejlődő országok közötti gazdasági kapcsolatok

— A transznacionális vállalatok ellensúlyozásaképpen szocialista nemzetközi egyesüléseket kellene létrehozni. Meg kellene találni a mindegyik fél számára kölcsönösen elfogadható kedvezmények formáit, azaz amellett, hogy a szocialista országok segítik a progresszív folyamatokat a fejlődő világban, saját gazdasági potenciáljukat is erősíteniük kell.- A fejlődő országok többségében új tendenciák jelennek meg, melyek lényege a fejlett országokkal és a nemzetközi tőkével való együttműködés. Ebből kiindulva kell a fejlődő országok differenciálódását tudományosan és gyakorlatilag megközelíteni.

E szempontot is figyelembe véve a fejlődő világban a következő típusokat látom célszerűnek megkülönböztetni:

a) szocialista fejlődő országok;

b) szocialista orientációjú országok;

c) nagy nyersanyag- és fűtőanyag-forrásokkal rendelkező fejlődő országok;

d) nagy gazdasági és területi potenciállal rendelkező fejlődő országok;

e) újonnan iparosodó országok;

f) és végül a 36 legkevésbé fejlett fejlődő ország.

b) A szocialista segélyelmélet hiánya

Jelenleg nincs tudományosan és közösen megvitatott szocialista segélyelmélet. Ennek híján a gyakorlat pragmatikus utat követ.

A segítségnyújtás és a tapasztalatátvétel nem tértől és időtől független tényezői az együttműködésnek. Mindig a konkrét feltételektől függ, hogy a gazdasági kapcsolatokban milyen szerepet tölt be a segítségnyújtás, a tapasztalatátadás és -átvétel, illetve mikor kerül előtérbe a hatékonysági elv érvényesítése.

Varga Jenő — a magyar proletárdiktatúra nemzetközi gazdasági együttműködési tapasztalataiból kiindulva - arra a nagyon fontos elméleti következtetésre jutott, hogy a szocialista államok együttműködésében legalább két korszak különböztethető meg. Az első korszak, amelynek jellemzője a többi proletárállam által elsősorban politikai okok miatt nyújtott gazdasági segítség, az új államok megszilárdulásáig tart. A proletárállam megszilárdulása után a segítségnyújtás politikai indítékai fokozatosan átadják helyüket a kölcsönös előnyök elvén alapuló együttműködésnek. A második korszakban azután már lehetőség nyílik az érdekeltségi, hatékonysági alapon nyugvó új típusú gazdasági együttműködésre.

Ez az elméleti általánosítás megfelelt az akkori feltételeknek, amikor csak két proletárállam létezett. Más a helyzet azonban ma. Segély kapcsolataink kettős elméleti vonatkozásban merülnek fel:

1. Az összes fejlődő ország vonatkozásában. Itt az a pragmatikus fogantatású elméleti álláspontunk érvényesül, hogy a fejlődő országok jelenlegi helyzetéért a volt gyarmati hatalmak a felelősek. Formálisan tehát nem veszünk részt az ENSZ-nek és szakosított szervezeteinek segélyezési tevékenységében. A valóság38