Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - Pécsi Kálmán: A KGST és a fejlődő országok közötti gazdasági kapcsolatok
részesítik azokat a fejlődő országokat, amelyeknek jelentős energetikai és nyersanyagforrásai vannak, s amelyek - ezek ellentételeképpen - berendezéseket, gépeket és technológiát vásárolnak a KGST-országoktól.- Hasonló a helyzet a műszaki-tudományos együttműködéssel is. Jelenleg a segítség zöme az iparosodottabb, gazdagabb fejlődő országokba irányul. Az effajta segítségnyújtást is alapvetően a gazdasági érdekek ösztönzik.- A kereskedelmi és a műszaki-tudományos együttműködés gyakorlatának részletes elemzése alapján kiderül, hogy a szocialista országok több esetben nem teljesítették vállalt kötelezettségeiket.- Ami a sokoldalú alapon megvalósítandó gazdasági együttműködést illeti, a fejlődő országok sürgős feladatnak tartják a KGST valutáris-pénzügyi rendszerének átalakítását, az árrendszer és a kereskedelem (elsősorban a vámok) rendszerének megreformálását. Kifejtik, hogy a Komplex Programnak a kereskedelemre vonatkozó tételeit felül kell vizsgálni abból a célból, hogy a fejlődő és a szocialista orientációjú országok érdekei is hangot kapjanak. Állást kell foglalni a kölcsönös előnyök kérdésében is.- A kereskedelmi kapcsolatokat illetően a következőket vetik fel: A két országcsoport kereskedelmében kicsi az egymás közötti forgalom részaránya. Több szocialista ország kereskedelmi mérlege krónikusan passzív a fizetőképes fejlődő országokkal szemben. A cserearányok kedvezőtlenül befolyásolják a kereskedelmet. A szocialista országok kevés iparcikket vásárolnak a fejlődő országokból. A szocialista országok külkereskedelme rugalmatlan, az alkatrész-utánpótlás, a szervizellátás akadozó. A fentieket áttekintve megállapítható, hogy néhány felvetés vitatható, de a válaszadás mindenképpen szükséges. Végül is valamiféle dialógusnak kell megindulnia ebben a viszonylatban is. A következőkben ennek felvázolására teszek kísérletet. Az átalakulás folyamatát csak világos álláspontok alapján lehet befolyásolni. A kiindulási pont az lehet, hogy- nincsenek világosan kidolgozva a gazdasági együttműködés elvei. Véleményem szerint az együttműködést hatékonysági alapon, az érvényes világpiaci árakon kell folytatni. A jelenlegi gyakorlatot azért is célszerű újragondolni, mert az árak révén és egyéb nem kereskedelmi csatornákon keresztül nyújtott segítség nem használható fel hatékonyan, s ezen felül gazdasági hatása is kétséges. Ha tehát a világpiac feltételei szerint folytatjuk az együttműködést, akkor meg kell szerveznünk a segítségnyújtás annak megfelelő formáit is, amelyek hitelek, szükség esetén pedig térítés nélküli segélyek lehetnek. Lényeges azonban, hogy mind a segélyt kapó, mind a segélyt nyújtó világosan lássa, hogy miről van szó.- Jelenleg a szocialista országok segítségnyújtási lehetőségei rendkívül szűkösek. Ez nemcsak Kelet-Európa esetében van Így, hanem a Szovjetuniót illetően 35
