Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Losoncz Miklós: Nyugati stratégiai koncepciók és megvalósításuk a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban
mát 1952 és 1965 között jelentősen csökkentették.8 (Az 1952. évi 285-ről 1954 márciusában 266-ra, 1954 augusztusában 170-re mérsékelték, 1958-ban- a „szput- nyik-effektustól” valószínűleg nem függetlenül - átmenetileg 181-re emelték, majd 1965-ben 161-re csökkentették.) A mennyiségi korlátozások alá tartozó tételek számát 1954-ben 90-ről 20-ra, a megfigyelés és ellenőrzés alá tartozókat pedig 100-ról 60-ra mérsékelték. Ez utóbbi listákat 1964-ben eltörölték.9 A nyugat-európai befolyás erősödése lehetővé tette, hogy a kereskedelem általános, átfogó ellenőrzését nemzetközi szinten, tehát a COCOM-ban a technológiatranszfer ellenőrzésének a koncepciója, a kereskedelmi háborút, gazdasági embargót a minősített szabadkereskedelem elve, a szelektív korlátozás kezdte felváltani. Ezzel az ellenőrzés gyakorlatilag a közvetlen katonai jelentőségű és nyilvánvalóan kettős (katonai és polgári) rendeltetésű, korszerű technológiákat megtestesítő árukra szorítkozott, lehetővé téve az egyébként egymással ellentétes gazdasági és biztonsági követelmények, érdekek jobb összehangolását. Figyelmet érdemel, hogy noha szövetségesei nyomására az Egyesült Államok - nem óhajtva a nyugati egységet kockára tenni, felesleges feszültségeknek kitenni - beleegyezett a COCOM-listák szűkítésébe, ezt nem követte az amerikai exportellenőrzési rendszer hasonló mértékű liberalizálása. Az Egyesült Államok továbbra is fenntartotta hosszú tilalmi listáját, amelyen 1964 első negyedévében 1303 különböző tétel szerepelt, és továbbra is utóvédharcot folytatott a COCOM- on belül szövetségesei progresszív liberalizálási törekvéseinek, továbbá az amerikai áruk nyugat-európai vállalatokon keresztül történő reexportjának megakadályozásáért.10 (Például 1962-1963-ban megakadályozta nyugatnémet vállalatok Szovjetuniónak történő acélcsőszállítását.) Ebben az időszakban a nemzetközi helyzet alakulása sem követelte meg a további totális embargót. A műszaki fejlesztés élvonalbeli ágazatainak legtöbbjében azonban továbbra is változatlan volt vagy alig gyengült az amerikai világ- gazdasági monopolhelyzet, így az Egyesült Államok saját nemzeti hatáskörét is elegendőnek tartotta, hogy megakadályozza számos korszerű technológia eljutását a KGST-országokba. Az átmeneti időszak vége felé az exportellenőrzés, az exportkorlátozások fenntartása mellett, azokkal párhuzamosan az Egyesült Államok is hozzáfogott „gazdasági hidak” építéséhez a KGST-országok felé. (így például a Johnson- kormány 1964-ben megkezdte a gabonaeladásokat a Szovjetuniónak.) A gazdasági hidak építése és ezzel egyidejűleg más, elsősorban stratégiai fontosságú szektorokban az exportellenőrzés szigorítása arról is tanúskodik, hogy az Egyesült Államok globális embargója árnyalatnyit gyengült, s kissé elmozdult a szelektív embargó irányában. A differenciáltabb megközelítésre utal az is, hogy az Egyesült Államok ebben az időszakban már nem tekintette homogénnek a KGST-t, így Lengyelországgal szemben 1957-ben mérsékelte az exportellenőrzést, sőt 1960-tól alkalmazta a lengyel árukra a legnagyobb kedvezményes elbánás kereskedelempolitikai elvét is. 37
