Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - Csaba László: A KGST a változó világban
át. Ez abból adódik, hogy a KGST-kereskedelem jelenlegi szerkezeti alapképlete a tényezőellátottság (mindenekelőtt a természeti erőforrásokkal való ellátottság) eltéréseire, évtizedes együttműködési megállapodásokra és szerkezeti összefonódásra épül, oly módon, hogy számos iparág eleve a partnerek igényeinek kielégítésére jött létre, illetve szerveződött. Végül, de nem utolsósorban erős gazdasági és gazdaságon kívüli érdekek szólnak az ágazatközi jelleg megőrzése mellett akkor is, ha az árucsere kétségkívül sokkal versenyképesebb termék- szerkezet mellett lehet csak hosszabb távon is kölcsönösen előnyös.48 Az ágazaton belüli munkamegosztás fokozatos térnyerése, valamint az, hogy jelenleg olyan, a műszaki fejlődés és a folyamatos termékmegújítás iránt fokozottan érzékeny területre terjednek ki a közös KGST-programok is, mint az elektronika, a számítógépek és a robotok gyártása, a mikroprocesszoros technika, nyilvánvalóan jelentős változásokat tesz indokolttá az együttműködés mechanizmusában. így a tervezési együttműködésben nem csupán az egyes gazdasági ágak objektíve eltérő tervezhetőségét49 kellene figyelembe venni, hanem a jelenlegi ötéves tervezési gyakorlat módszertani korlátáit is. Az ötéves távlathoz való merev, egyoldalú ragaszkodás nem számol a korszerű gazdaságfejlődés kettős irányzatával, ami egyszerre növeli és csökkenti az előrelátás lehetőségét. Az infrastruktúra és az oktatási rendszer fejlesztése, a gazdaságfejlődés természeti és társadalmi következményeinek ésszerű szabályozása hosszú távra szóló cselekvési programot igényel, s - különösen a fejlett ipari országok kedvezőtlen tapasztalatainak alapján meg saját fejlődési utunk kézzelfogható buktatóit érezve - meg is kívánja az előreláthatóval való számvetést a tervgazdálkodástól. Ugyanakkor az innováció, a műszaki fejlődés iránt leginkább fogékony területeken és a külgazdasági folyamatokban is számos ok folytán lehetetlenné válik a hagyományos tervezési módszerek által igényelt és tételezett előrelátás, különösen a szokásos részletezettséggel. Ezért az időről időre felvetődő azon törekvésekhelyett, amelyek egyoldalúan a tervezés időtávlatának megnyújtására, valamint a közvetlen tervdöntések és mutatószámok körének térbeli és időbeli kiterjesztésére irányulnak (még a KGST-országok tervezőszerveinek hatókörén nyilvánvalóan kívüleső területekre is),50 célszerűbb lenne a középtávú naturális tervezés objektív korlátáit tudomásul venni. Más szóval, a jelenleg mennyiségre, részletes termelési és kereskedelmi választékra irányuló tervezést piaci orientációjú, a várható kereslet alakulásából kiinduló, világgazdasági szemléletű és pénzügyi kategóriák alapján döntő tervezéssel kellene felváltani. Ez közelebbről azt jelenti, hogy az előrejelzéseknek a belföldi termelési kapacitások helyett a fizetőképes világpiaci keresletből kellene kiindulniuk, vagyis nem a kapacitások lekötéséhez, kihasználásához kellene piacot keresni, hanem ehelyett a világpiacot adottnak véve, a termelést kellene ehhez igazítani, függő változóként tervezni és szervezni. Ebben a felfogásban a külgazdasági tervfejezet nem szorítkozhat arra, hogy a népgazdasági terv számos ágazati alkoncepciójának egyike legyen. Egyáltalán: nem is külgazdasági tervfejezetre, hanem világgazdasági szemléletű tervezésre, a nemzetközi 24
