Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Losoncz Miklós: Nyugati stratégiai koncepciók és megvalósításuk a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban
sült Államok, sőt az egész Nyugat biztonságára nézve, mert elősegíti a szovjet gazdaság, ezáltal a katonai potenciál fejlődését.5 Az Egyesült Államoknak a tőkés világban a hidegháború idején élvezett abszolút katonai, gazdasági, politikai és ideológiai fölénye tette lehetővé, hogy az amerikaiak stratégiai koncepciója váljon a fejlett tőkés országok általánosan elfogadott, egységes doktrínájává. Ettől függetlenül már a hidegháború idején felszínre kerültek a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok megítélésével összefüggő nézetkülönbségek az Egyesült Államok és Nyugat-Európa között. Ebben az időszakban azonban a nyugat-európai ellenvetéseket az amerikaiak még kompromisszumos formában sem vették figyelembe. A nyugat-európai érvek egyfelől azt emelték ki, hogy az iparilag fejlettebb Nyugat-, illetve az inkább mezőgazda- sági jellegű Kelet-Európa közötti munkamegosztásnak évszázadokra visszanyúló hagyományai vannak. Legalábbis kétséges tehát az amerikaiaknak az az állítása, hogy a kelet-nyugati kereskedelem korlátozása a Keletnek nagyobb veszteségeket okoz, mint a Nyugatnak. Mások azt hangsúlyozták, hogy a kelet-európai országok - különösen a Szovjetunió - függősége a nyugati szállításoktól jóval kisebb a feltételezettnél. Annál mindenképpen csekélyebb, hogy a szállítások befagyasztásával politikai engedményeket kényszerítsenek ki a Szovjetuniótól. Felhívták a figyelmet arra is, hogy - vezető szerepére támaszkodva - az Egyesült Államok olyan politikát kényszerít Nyugat-Európára, amely a kontinensnek potenciálisan és ténylegesen több veszteséget okoz, mint magának az Egyesült Államoknak. Végül sokan fejezték ki Nyugat-Európában aggodalmukat amiatt is, hogy az említett amerikai doktrína az óhajtottnál erőteljesebben fűzi a keleteurópai országokat a Szovjetunióhoz, és ezáltal - egyebek között - akadályozhatja Németország újraegyesítését is.6 Az Egyesült Államokban 1949-ben - a vázolt amerikai stratégiai célok megvalósításának eszközeként - elfogadták az exportellenőrzési törvényt (Export Control Act). Ennek értelmében szigorúan ellenőrizték a szocialista országokba irányuló kivitelt, s megtiltották a katonai vagy stratégiai szempontból fontos áruk exportját. (A törvény elfogadását megelőzően az Egyesült Államok kereskedelmi minisztériuma már 1948-ban előzetes engedélyezéshez kötötte a szocialista országokba irányuló kivitelt.) A szocialista országokból származó importot szabályozó 1951. évi, a kereskedelmi megállapodások kiterjesztéséről szóló törvény (Trade Extension Act) pedig megvonta a Szovjetuniótól és a többi KGST-országtól a legnagyobb kedvezményes elbánás kereskedelempolitikai elvének alkalmazását. Az amerikai exportellenőrzési rendszer nemzetközi kiterjesztését szolgálta a COCOM (Committee for the Control of the Export of Strategic Commodities - Bizottság a stratégiai jelentőségű áruk exportjának ellenőrzésére) 1949. évi létrehozása. A COCOM nem hivatalos, multilaterális szervezet, jelenleg a NATO- tagországokat (Izland és Spanyolország kivételével) és Japánt tömöríti. A szocialista országokkal szembeni embargó hatékonyságát volt hivatva biztosítani az 1951. évi kölcsönös védelmi segítség (Mutual Defense Act) nevű törvény is, 35
