Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 3. szám - Csaba László: A KGST a változó világban
szerkezeti és magatartási normarendszer sajátosságai határozzák meg jórészt azt, hogy a tagországok miként kapcsolódnak be a világgazdaság vérkeringésébe. Szembetűnő példája lehet ennek a néhány nagy tételre összpontosító és a vi- szontvásárlásos vagy ellenüzleteket szorgalmazó külkereskedelmi gyakorlat. A KGST-ről szóló szakirodalom többségét egyfajta formális, intézményi jellegű megközelítés uralja. Ezzel szemben ebben a cikkben - az előzőek szerint - a KGST-t elsősorban a Szovjetunió és a kelet-európai tagországok közti sajátos, többsíkú összefonódást leíró fogalomként értelmezem. Ezt egyebek mellett az is indokolja, hogy az Európán kívüli tagállamokkal folytatott kereskedelem a KGST összforgalmának kevesebb mint io százaléka, és azt túlnyomórészt a Szovjetunió bonyolítja le (részaránya a nem európai tagországok összkereske- delmében 75—90 százalék között mozog). Ezért a közös intézmények működésének részletezése és méltatása helyett három témakört eiemzek: a) a reál- gazdasági teljesítményt, más szóval azt, hogy a KGST miként állt helyt a világ- gazdasági versenyben; b) a sajátos, kelet-európai korszakváltásként is értelmezhető folyamategyüttest, ami a regionális együttműködés korábbi feltételrendszerének gyökeres átrendeződésében válik kézzelfoghatóvá; c) összegző jelleggel azokat a változásokat, melyek a KGST-csúcsértekezlet határozatainak ismeretében várhatók, valószínűek vagy célszerűek lennének a nemzetközi együttműködési mechanizmus korszerűsítése érdekében (és később esedékessé váló reformjának előkészítéseként is). Reálgazdasági fejlemények - irányzatok a KGST világgazdasági munkamegosztásában Ebben a részben a KGST-országokat két csoportra: a Szovjetunióra és KGST- hatokra osztva elemzem (ez utóbbiakat - a számításokat lehetővé tevő ENSZ- statisztika szóhasználatát követve - a Kelet-Európa fogalommal jelölöm). Az a kérdés, hogy jogos-e ennek a fogalomnak a használata, s ha igen, melyik időszakban mely területet fogja át, maga is élénk vita tárgya volt a magyar történettudományi irodalomban.1 E cikk szóhasználatát az egyszerűség mellett az is indokolja, hogy a Kelet-közép-Európa, Délkelet-Európa, Közép-kelet-Európa, kis KGST-országok, európai szocialista országok megjelölés helyett ez fejezi ki szerintem a leglényegretörőbben a második világháború után létrejött gazdasági és politikai realitásokat (de csak azt); Jugoszlávia így értelemszerűen nem ide, hanem a fejlődő országok közé, Albánia pedig Dél-Európához sorolódik. Ilyen felosztás mellett jogos lenne azt feltételezni, hogy inkább a kis és közepes országokból álló második csoport folytat általában is nyitottabb, jobban kifelé forduló politikát. Kis országokban eleve nagyobb ellentmondás feszül a termelési tényezőkkel való ellátottságuk, a gazdaságosan folytatható hazai termelőtevékenységek köre és a kereslet választéki szerkezete között, mivel ez utóbbi semmivel sem 4
