Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Hardi Péter: A második szakasz: az Egyesült Államok Reagan újraválasztásának fényében
érdekeit rangsorolja, ami nem feltétlenül (sőt leggyakrabban egyáltalán nem) esik egybe a teoretikusok vagy az Egyesült Államokon kívüli politikusok rangsorával. Ebből azonban nem vonható le az a szükségszerű következtetés, hogy a választók politikailag buták és hozzá nem értők. Ha mégis ezt az álláspontot fogadjuk el, éppen azokat a fontos jelenségeket és okokat nem tudjuk megérteni, amelyek a kérdéses választói döntésekhez vezettek. S ha a választók időnként valóban nem tudnak különbséget tenni a jelöltek politikája között, az nem a választók butaságának, hanem annak köszönhető, hogy a jelöltek nem hajlandók az általánosságok mögé menni. Ha ezt megteszik, a választók reagálnak is, a jól körülhatárolt profilú jelölt vonzóbb, mint a határozatlan, elmosódó körvonalú vetélytárs (ez volt a helyzet a Reagan-Mondale párharc során is). Az 1984-es választási kampányban Reagan a szavazók nagyobb részét meg tudta győzni arról, hogy ő, illetve az ő politikája képviseli jobban a választók érdekeit, s ügyeik kezelésében nagyobb hozzáértéssel rendelkezik. Az a tény, hogy a választók hitelt adtak neki, nehezen egyeztethető össze azzal a képpel (tájékozatlan, a politikához, különösen a külpolitikához nem értő, csúnya baklövéseket elkövető gyenge színész), amelyet róla időnként a mi tájékoztatási eszközeink is sugalltak. Ezt a képet ideje átértékelni. A Reagan mellett ható tényezők A választási kampány során több olyan objektív tényező is hatott, amely nem közvetlenül a kormányzat tevékenységéből következett. 1980-ban ezek a tényezők a hivatalban lévő elnök ellen hatottak (köztük legerőteljesebben az infláció mint belső, s az iráni válság mint külső tényező). 1984-ben ezek a hivatalban lévő elnököt segítették. a) A belső tényezők közül a legfontosabb a gazdaság fellendülése és az infláció radikális csökkenése volt. Reagan mind a kettőt saját politikája sikerének tulajdonította, bár az általános gazdasági fellendülés bekövetkezte több, a kormánypolitikát tekintve véletlen és nehezen kiszámítható tényező összhatásának volt köszönhető. A tényt magát azonban Reagan saját sikereként sajátíthatta ki, s ellenfelének nem voltak olyan érvei, amelyekkel a választók szemében ezt kérdésessé tudta volna tenni. A Reagan-Mondale tv-vita első (vagyis az igazán fontos) fordulójában, amelyben főleg gazdaságpolitikáról esett szó, ezért nem tudott lényeges sikert aratni Mondale, bármennyire jól szerepelt is. Nehéz kérdésessé tenni a választók szemében az addig eredményesnek tűnő gazdaságpolitikát pusztán olyan érvekkel, hogy majd korlátokba, sőt nehézségekbe fog ütközni a jövőben. Ezért az a bizonyos reagani kérdés, hogy „Jobban áll-e most, mint 4 évvel ezelőtt?” (amely 1980-ban a nemleges válasz miatt egyértelműen Carter ellen hatott), 1984-ben az igenlő válasz miatt ismét Reagant segítette. b) A külső tényezők között fontos szerepet játszott az Egyesült Államok 22
