Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)

1985 / 2. szám - Balogh András: Az Egyesült Államok harmadikvilág-politikájának sajátosságai (1981-1984)

amely kezdeti óvatos lépések után egyértelműen Nagy-Britanniát támogatta. Ennek nyomán olyan erős Amerika-ellenes hangulat alakult ki valamennyi latin- amerikai országban, hogy az a kormányzatokat politikai, beállítottságuktól szinte függetlenül, elhatárolódásra késztette. Mind Argentína, mind Brazília fenntartotta jelentős kereskedelmét a Szovjetunióval.

*

Ez a tanulmány kifejezetten leíró jellegű, a szerző arra törekedett, hogy kizárólag publikált, mindenki számára hozzáférhető forrásokat, ezen belül hírügynökségi jelentéseket, statisztikai közléseket, amerikai kormányszervek és a vezető tisztviselők nyilatkozatait és kisebb mértékben - ahol elkerülhetetlennek látszott - egyes elemzéseket használjon föl. Az effajta megközelítés lehetővé tesz egy általános áttekintést, ám háttérbe szorulnak a specifikus elemzések, értékelések, következtetések. Az alábbiakban csakis az Egyesült Államok harmadikvilág-politikájá- ra vonatkozó forrásanyagokra támaszkodva néhány általánosabb következtetés levonására törekszünk.

1. Bizonyítottnak tekinthető az a munkahipotézis, amely szerint a Reagan- kormányzat elmúlt négy esztendeje során az Egyesült Államoknak a harmadik világ vonatkozásában kialakult egy, az eddigieknél egységesebb logikájú, következetesebb, valamennyi régióban markánsan körvonalazódó stratégiája.

2. Ez az új stratégia a külvilág számára nem azért kellemetlen, mert „nem kiszámítható”, hanem mindenekelőtt azért, mert az egyes relációkban követett irányvonalat az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben rendelték alá az Egyesült Államok általános, globális megfontolásainak. Annak elemzése, hogy ezek menynyire felelnek meg az Egyesült Államok vagy akár domináns politikaalkotó csoportjai érdekeinek, kívül esik e tanulmány keretein. Az azonban nem vitatható, hogy az utolsó négy évben meghirdetett külpolitikai doktrínák, valamint az ezek érvényesítésére a különféle területeken tett lépések azt demonstrálják, hogy az Egyesült Államok nemzetközi tevékenységében a kelet-nyugati kapcsolatok, ezen belül elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő viszony kapott az eddigieknél is erőteljesebben érvényesülő prioritást.

3. Az Egyesült Államok külpolitikájának meghatározásában a kelet-nyugati kapcsolatok prioritása mellett - ezzel szoros összefüggésben - erőteljesen jelentkeznek az ideológiai elemek. Ez részben a Carter-időszak első éveinek a harmadik világgal kapcsolatos filozófiájának a polemizáló visszautasítását jelenti, így például az „emberi jogok” érvényesítésének felülvizsgálatát, a „totális diktatúrák” és a „tekintélyuralmi rendszerek” közötti különbségtételt. Nagyobb hangsúlyt kapott az antikommunizmus, valamint a radikális mozgalmak és államok terroristának minősítése és a velük való határozottabb szembenállás.

4. A kelet-nyugati kapcsolatoknak alárendelt, doktriner jellegű konzervatív ideológiai elemekből kialakított regionális politika kétségkívül sok ellentmondás29