Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 2. szám - Balogh András: Az Egyesült Államok harmadikvilág-politikájának sajátosságai (1981-1984)
patricki gondolatmenet teljesen beleillett az új amerikai vezetésnek abba az elgondolásába, amely szerint a közép-amerikai mozgalmakat a Szovjetunió és Kuba ösztönzi, és teljesen másodlagosak az egyes társadalmak belső ellentmondásai és feszültségei. A fentebb körvonalazott nézetekkel van összhangban, hogy az új segély- program leplezetlenül az amerikai és a helyi magántőke érdekeit szolgálja. A Rea- gan-kormányzat állást foglal a korlátozásmentes szabadkereskedelem, a külföldi magántőke-befektetések ösztönzése, a karibi térségbe irányuló észak-amerikai tőkebefektetéseknek nyújtandó adókedvezmények mellett. Az 1982. évi pótlólagos segélyprogram célja a gazdaságilag legnehezebb helyzetben lévő országok magánszektorának erősítése. Ebből a keretből leginkább a forradalmi mozgalom által veszélyeztetett El Salvador részesült, Nicaraguától viszont megvonták az eddigi segélyt is. A Reagan-kormány számára az azonnali reagálást a közép-amerikai fejlemények tették szükségessé. A nicaraguai forradalom győzelme, az új rendszer szoros kapcsolatai Kubával, a népi erők harca El Salvadorban, a forradalmárok fegyveres tevékenysége Guatemalában arra késztette az elnököt, hogy a földrészen követendő amerikai politika fő célját a „marxista offenzíva megfékezésében” jelölje meg. Éppen ezért Közép-Amerika vonatkozásában Reagan olyan átfogó tervet hagyott jóvá, amely előirányozza, hogy „ösztönözzék a baráti kormányoknak a salvadori gerilláknak szóló kubai és nicaraguai fegyverszállítások megakadályozására irányuló erőfeszítéseit.”43 A Reagan-kormánynak az első közvetlen és sürgős teendő El Salvadorral kapcsolatban voltak. Valójában itt sem teljesen új kezdeményezésekről volt szó, hiszen az Egyesült Államok már a demokrata kormányzat leköszönése előtt felújította a gazdasági és katonai segély folyósítását a salvadori juntának annak ellenére, hogy az országban néhány nappal a döntés megszületése előtt a salvadori földreformprogram vezetőjét és két amerikai hivatalos személyt is meggyilkoltak. A Reagan- kormány már egyáltalán nem vizsgálta „az emberi jogok helyzetét” El Salvadorban, mert úgy értékelte, hogy ez az az ország, ahol a „Közép-Amerikáért vívott harc döntő ütközete folyik”, amint ezt Thomas Enders külügyminiszter-helyettes megfogalmazta.44 Az új kormány a segély nyújtását a külföldi beavatkozással indokolta. Washingtonban született is egy dokumentum, amely a „Communist Interference in El Salvador” címet viselte, ám ennek hitelességét az amerikai sajtó is megkérdőjelezte. A térség egyik legkegyetlenebb diktatúrája Guatemala. Ebben az országban 1954 óta több mint 30 ezer politikai gyilkosságot követtek el, ebből 1980-ban háromezret. Az 1982. márciusi választásokon kizárólag jobboldali jelöltek vettek részt.A legnagyobb jobboldali párt vezetője büszkén jelentette ki, hogy „elfogadnám a fasiszta minősítést a szó történelmi értelmében, ha ez nem utalna a szocializmus valamilyen, akár nacionalista formájára”.45 Ezt a guatemalai kormányt Washington csak közvetítőkön keresztül tudja katonai segélyben részesíteni.
