Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Hardi Péter: A második szakasz: az Egyesült Államok Reagan újraválasztásának fényében
sági né2etekkel ellentétben - egyszerre gyors az infláció és nagyarányú a munka- nélküliség.12 Az említett gondok nyilvánvalóan összefüggésben vannak a termelési struktúrák újabb, immár harmadiknak tartott forradalmi változásával. (A termelőerők és a termelési technikák legutóbbi ugrásszerű korszerűsítését a klasszikus ipari forradalomhoz és a XX. század ötvenes éveiben kibontakozott tudományos-technikai forradalomhoz hasonlítják.) Az Egyesült Államok gazdaságának néhány ágazata a struktúraváltás következtében rövid távon jelentős hátrányokat szenvedhet, ami valószínűleg szükséges is ahhoz, hogy hosszabb távon fokozatosan hozzáigazodjék a magasabb termelékenységű és „vegyes szabályozású” gazdaság követelményeihez. A hetvenes években fölerősödő válságsorozat felszínre hozta az amerikai politikai életet uraló hagyományos értékrendszer további ellentmondásait. Most az eddig már többször említett liberális politikai és alkotmányos rend, valamint a demokrácia melletti elkötelezettség és a korporációs kapitalizmus, illetve a jóléti állam értékei melletti elkötelezettség konfliktusára gondolok. Más, némileg leegyszerűsítő megfogalmazásban itt a demokratikus, individuális szabadságjogok és a központi hatalmon alapuló állami beavatkozás ellentmondásairól van szó. A hagyományos amerikai politikai krédó a laissezfaire, a liberális, többségi- elv-ellenes, individuális kapitalizmus értékrendjéhez kötődött. A XX. században, a korporációk elterjedésével a liberális elvekre alapozott kapitalizmus anakronisztikussá vált. Maga a gazdaság s azon belül új egysége, a korporáció erősen hierarchikus szerkezetet öltött. S hiába kapta a korporáció azt az autonómiát a gazdasági szerkezetben, amit korábban a családi vállalkozás, az egyre koncentráltabb, egyre egyenlőtlenebb forma mindinkább ellentmondott a demokrácia, az igazságosság és egyenlőség (vagy annak gyengített változata, az esélyegyenlőség) elveinek. A jóléti állam melletti elkötelezettség tulajdonképpen az előbb említett két elkötelezettség ellentmondásának a feloldását célzó politika vállalását jelentette. Végső célja az egyenlőtlenségek csökkentése, a demokrácia, az individuális jogok érvényre juttatása lett volna. A jóléti állam céljainak hatékony megvalósítása azonban egyre inkább centralisztikus-bürokratikus központi beavatkozást kívánt (a New Deal-tö\ a Nagy Társadalmon át a carteri gazdaságpolitikáig bezárólag). Ez azonban (bár nyilván találkozott a keynesiánus szabályozókból fakadó logikával) egyre inkább ellentmondásba került a demokrácia és az individuális szabadságjogok értékeivel - vagyis éppen azokkal, amelyek megvédésére irányult eredeti szándéka. A szerkezetváltás ellentmondásainak közvetlen hatásai A lakosság legnagyobb része azonban ezeket az ellentmondásokat nem tudatosan, nem értékek vagy elkötelezettségek ütközéseiként, hanem napi ügyekként, gaz14
