Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - SZEMLE - Valki László: A defenzív védelem koncepciója
tói. Ennélfogva a defenzív védelem jelentősen hozzájárulna a nukleáris küszöb emeléséhez, s így az emberi lét fennmaradási esélyeinek növeléséhez is. Vizsgáljuk meg ezek után a defenzív védelem koncepciójával kapcsolatos ellenvetéseket, illetve fenntartásokat l 1. Egyelőre nagyon csekélynek látszik a koncepció megvalósításának lehetősége. Mindenekelőtt azért, mert a jelenlegi amerikai kormányzat - amely további négy esztendőre hatalmon marad - olyan kül- és katonapolitikát folytat, amely- lyel a defenzív védelem eszméje teljességgel összeegyeztethetetlen. Az a kormány, amely - a program egyre vitatottabb és ellentmondásosabb volta ellenére - következetesen végrehajtja a Pershing-2 rakéták és a manőverező robotrepülőgépek telepítését, amely saját használatra bevezeti a kifejezetten offenzív jellegű AirLand Battle-doktrínát, a NATO európai tagjaival pedig elfogadtatja az azzal majdnem megegyező Rogers-tervet, stratégiai felfogásával és célkitűzéseivel nyilván alapvetően ellentétesnek tekinti a szóban forgó koncepciót, és ennek megfelelően lép majd fel ellene. A kérdés tehát inkább úgy merül fel, hogy a következő négy esztendőben ki tudják-e alakítani azt a meggyőződést más, jelenleg hatalmon nem levő amerikai politikai körökben, hogy a defenzív védelem koncepciója nemcsak a NATO, hanem az Egyesült Államok érdekeit is szolgálhatja. Kérdés marad azonban az is, hogy miként vélekednek erről a koncepcióról a nyugat-európai tagállamok; korántsem bizonyos ugyan, hogy valamennyien egyetértenek majd az „átfegyverkezés” gondolatával. Az általános egyetértés gyors kialakulására persze a defenzív védelem eszméjének kidolgozói sem számítanak - éppen ezért kívánnak az elkövetkező időkben aktív propagandakampányt folytatni. 2. A NATO-nak a két világrendszer országai közötti megértés és bizalom növelése végett valamivel többet kellene tennie annál, hogy védelmét áttörhetet- lenné teszi. A defenzív védelem pozitív vonatkozásainak elismerése mellett sem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni azt a sajátos körülményt, hogy a védelem technológiájának tökéletesítése, a védelmi képességnek a növelése végső soron a NATO-t - és azon belül az Egyesült Államokat - erősíti. A két katonai szövetség és vezető hatalmai között jelenleg fennálló hadászati erőegyensúly nem korlátozódik Európára. A hadászati erőegyensúly globális és komplex jelenség. Globális abban az értelemben, hogy a Föld bármely térségében végbemenő politikai vagy katonai változás hatást gyakorol rá, tehát számbavétele során az egyes régiókat nem lehet egymástól elkülönítve, függetlenül szemlélni. Komplex pedig abban az értelemben, hogy egységes rendszert alkot, amelynek egyaránt részét képezik az offenzív és a defenzív fegyverek, a támadó és a védelmi jellegű hadászati vagy harcászati doktrínák, koncepciók. Az a tény, hogy az európai régió szemben álló erőinek egyikét hagyományos defenzív fegyverekkel szerelik fel, önmagában még az offenzív képességek növelését is eredményezheti más fegyver- rendszerek és/vagy más régiók esetében. A Varsói Szerződés országai számára az igazi fenyegetést Európában ma valószínűleg nem annyira a hagyományos NATO- erők, hanem a kis és közép-hatótávolságú nukleáris fegyverek, a Pershingek,
