Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1985 (12. évfolyam)
1985 / 1. szám - Hardi Péter: A második szakasz: az Egyesült Államok Reagan újraválasztásának fényében
semmi rendkívüli nincs. Ami a Reagan-kormányzat elkötelezettségeiben és érdekeiben megjelenő ellentmondásokat illeti, érdekességük az adminisztráció, sőt személyesen az elnök politikájának az elfogadtatásában, illetve elfogadásában rejlik. Azt bizonyítják ugyanis, hogy a konzervativizmus a XX. század végén az Egyesült Államokban módosult jegyekkel rendelkezik. A század első harmadából ismert konzervativizmus - különösen a Herbert Hoover elnöksége alatti szakaszban - a nemzetközi életben is igyekezett a be nem avatkozás elvét érvényesíteni, aminek a külpolitikai megjelenése az izolacionizmus volt. A nemzetközi politikába (nyílt eszközökkel) beavatkozni nem akaró magatartást az a roosevelti adminisztráció változtatta meg, amely a nevezetes New Deal-leí a gazdasági-társadalmi életbe való kiterjedt központi állami beavatkozást s ezzel a későbbi ún. jóléti állam alapjait teremtette meg. Az Egyesült Államokban ma is - főleg a konzervatívok által - baloldalinak bélyegzett demokrata Franklin D. Roosevelt hozta létre azt a globális politikai-katonai hatalmat, amelyet ma a hazai politikában és a gazdasági életben az állami beavatkozás visszaszorítását, egyenesen számos New Deal-beli vívmány felszámolását célul kitűző konzervatív republikánus Reagan igyekezne nagyjából a Roosevelt-kori szintre emelni. S amint azt a választók magatartása mind az első elnökségi periódus alatt, mind az 1984-es elnökválasztás során mutatta, Reagan ellentmondásos politikája meglehetősen kiterjedt népi támogatásra számíthat. A reagani külpolitika egészében (vagyis néhány kisebb jelentőségű kivételtől eltekintve) a biztonságpolitikai-stratégiai érdekek minden más érdek elé kerültek, s értük a kormányzat szükség esetén bármikor hajlandó az egyéb érdekeket feláldozni. Más szavakkal: az értékrendszerben az amerikai szisztéma fenntartásához kötődő értékek abszolút prioritással rendelkeznek. (Érdemes belegondolni, hogy mennyire megnehezednek így még a kölcsönösen elfogadható kompromisszumok lehetőségei is!) ellentmondások ideológiai feloldására tett kísérletek A rendszer biztonságpolitikai-stratégiai érdekeinek ilyen méretű előtérbe állítása azonban másfajta ideológiai igazolást kíván, mint amilyen pusztán a nyugati demokrácia védelmének tétele (hiszen ha az adminisztráció igyekszik is, hogy ne vegyen tudomást a fentiek során elemzett ellentmondásokról, hatásuktól, a közvéleményt rejtetten is alakítani képes jellegüktől mégis tart). Az ideológiai igazolás - egyúttal a mai neokonzervatív irányzat - további jellegzetessége, hogy föleleveníti a „nagy Amerika” vízióját. A „feltámadó” (resurgent) Amerika koncepciójához számos kül- és belpolitikai tényező huzamosabb érvényesülésén át vezetett az út. Ma már az amerikai politikai élet elemzéseiben elkoptatott közhelynek számít felsorolni a vietnami vereségtől kezdve a hetvenes évek során az Egyesült Államokat ért külpolitikai kudarcokat (Afrikától, Iránon, Agfanisztánon, a teljes 9
