Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - SZEMLE - Perc L. László: A változás évei Spanyolországban
Az 1982. októberi választások másik nagy vesztese a Spanyol Kommunista Párt volt, amely elvesztette szavazóinak több mint a felét. A szavazatok ilyen arányú csökkenését a PCE vezetése részben a „hasznosságra” való törekvéssel, vagyis azzal magyarázta, hogy korábbi szavazóinak nagy része az esélyesebb PSOE-jelölteket támogatta Fraga előretörésével szemben. Másrészt a visszaesésben nagy szerepe volt a kommunista párt egyre mélyülő belső válságának is. Ezen túlmenően Gerardo Iglesias, a PCE főtitkára, a KB 1983. júliusi ülésén önkritikusan kénytelen volt megállapítani: „Valószínűleg még nem tudtuk teljes mértékben áttekinteni azokat a változásokat, amelyek az 1979-es általános választások után mentek végbe hazánkban, s arra sem voltunk képesek, hogy politikai stratégiánkat az új helyzethez igazítsuk.”5 Alig hat hónappal a parlamenti választások után, 1983. május 8-án tartották meg a községtanácsi és az autonóm parlamenti választásokat. Ezeken a PSOE, noha a parlamenti választásokon elért eredményéhez képest mintegy 2,5 millió szavazatot veszített, megőrizte hegemon helyzetét a városi tanácsokban, és mintegy 76 százalékkal növelni tudta városi tanácstagjainak számát; 35 tartományi székhely polgármesterét a szocialisták adják. A Népi Szövetség, melyet a konzervatív katolikus Demokratikus Néppárt és a kis Liberális Unió támogatott, 9 polgár- mesteri helyhez jutott a nagyobb városokban, míg Cordoba városi tanácsában a kommunisták meg tudták őrizni korábbi pozíciójukat, és a város ismét kommunista polgármestert választott. A mintegy 66 százalékos szavazói részvétellel lezajlott helyhatósági választásokon a jobboldali Népi Szövetség koalíciója kb. 800 ezer szavazatot veszített az 1982. októberi parlamenti választásokon elért eredményéhez képest, míg a PCE jobban szerepelt, és kb. 600 ezerrel növelte szavazóinak számát. A két választás eredménye lényegében tehát úgy összegezhető, hogy jelenleg a Spanyol Szocialista Munkáspárt kezében összpontosul a végrehajtó hatalom, továbbá a parlamenti és a regionális hatalom is. Az UCD széthullása után így a hatalom olyan mértékben koncentrálódik egy párt kezében, amilyenre korábban, alkotmányos keretek között, még sohasem volt példa. „Most a Pablo Iglesias által alapított párté az egész hatalom, és ez több, mint amennyi a dón Francisco Franco által kreált Nemzeti Mozgalomnak volt... A szocialistáké a végrehajtó hatalom, a törvényhozó hatalom, az autonómiák és a szakszervezet hatalmának nagy része” - írta a Cambio 16 a közigazgatási választásokat elemző cikkében.6 A PSOE választási bázisa rendkívül heterogén: a munkástömegeken kívül az értelmiség, a tisztviselők, az alkalmazottak, a közép- és kisvállalkozók egy része és a mezőgazdasági munkások nagy hányada is a szocialistákra szavazott. Lényegében tehát nem az ideológiai alapon leadott szavazatok eredményezték a PSOE példátlan méretű előretörését, hanem mindenekelőtt a változás óhaja, a lakosság különböző rétegeinek az a reménye, hogy ez a párt képes a legtöbbet tenni a demokratikus szabadságjogok védelmében, hogy leginkább képes elérni a válságból történő kilábalást, és biztosíthatja az ország demokratikus vívmá97
