Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - SZEMLE - Perc L. László: A változás évei Spanyolországban
egy részének, az ún. civilizált jobboldalnak a pártjaként a szavazatok 8,3 százalékával és 16 képviselőjével a negyedik politikai erőként vonult be az új spanyol parlamentbe. Ezek az erőviszonyok lényegében nem változtak a következő, az 1979 márciusában tartott parlamenti választásokon sem, amelyeken a Népi Szövetség 2-3 százalékos visszaesése mellett a centrum és a baloldal pozíciói szilárdultak meg. Újszerű vonása volt még ezeknek a választásoknak, hogy a különböző regionális (katalán, baszk, andalúz, aragon, navarrai, kanári-szigeteki stb.) pártok képviselői is helyet kaptak a Cortesben. A kifejezetten fasiszta programmal fellépő, tradicionalista ultrák ún. Nemzeti Uniójának csak egy képviselőt sikerült a parlamentbe juttatnia. Az első demokratikus választásokat követően az 1978-ban szentesített alkotmány jelentette a demokratikus átmenet újabb fontos állomását. A Cortes mindkét házában 94 százalékos többséggel és az azt követő népszavazáson csaknem 16 millió állampolgár voksával fogadták el szövegét. Ez a polgári hegemónia jegyeit magán viselő társadalom alapokmánya. Preambulumában „fejlett demokratikus társadalomról” van szó; 35. cikkelye szerint „minden spanyolnak joga van a munkára”, míg a 40. cikkely a teljes foglalkoztatottságot említi, a 47. cikkely pedig azt tartalmazza, hogy „minden spanyolnak joga van lakásra”. Elmondható tehát, hogy ez az alapokmány nemcsak a polgári demokratikus haladás terén elért vívmányokat kodifikálja, hanem jócskán ad még teljesítésre váró programot is. A két parlamenti választás közötti időszakban az alkotmányos pártok és a kormány között létrejött és Moncloa-paktum néven ismert megállapodások a helső stabilitás erősítését célozták. A demokratikus összefogásnak ez a megnyilvánulása azonban csak rövid életű volt, mert a megfelelő parlamenti támogatással rendelkező kormánypolitika az 1979-ben tartott választásokat követően már nem volt érdekelt ilyen jellegű parlamenten kívüli támogatásban. A tiszavirág életű demokratikus közmegegyezéssel történt szakítás óhatatlanul a kormányon lévő centrista párt jobbratolódását eredményezte. Az évről évre súlyosbodó gazdasági helyzet, a növekvő munkanélküliség, az infláció, az életszínvonal állandó csökkenése, az emberéletben és gazdaságban egyaránt nagy károkat okozó terrorizmussal szembeni tehetetlenség, a regionális autonómiák és a nemzeti egység kérdésében mind élesebben megnyilvánuló ellentétek, a köztörvényes bűnözés rohamos növekedése, valamint az alkotmányos pártok felső vezetésében egyre hevesebbé váló pozícióharcok nagyban hozzájárultak a kormány tekintélyvesztéséhez. A közvélemény széles köreiben a demokratikus átalakulás folyamata iránt táplált - olykor túlzott - illúziók gyorsan megkoptak és elapadtak. Ennek nyomán tömegméretekben erősödött az általános kiábrándultság érzése. Suarez népszerűsége 1980 folyamán meredeken zuhant, és saját pártjával 93
