Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Dobozi István: A nemzetközi fejlesztési stratégia megvalósításának problémái a nyolcvanas évtized első harmadában
egyetlen útjává a fejlődő országok többségében 1982-re az import kényszerű csökkentése vált.10 A külső korlát mellett számos fejlődő országban ebben az irányban hatott a belső felhasználás növekedési ütemét mérséklő gazdaságpolitika, melynek célja a nagyarányú költségvetési hiány és a krónikus infláció csillapítása volt. Az exportnövekedés kifulladása 1982-től kiegészült az import jelentős meny- nyiségi visszafogásával, kölcsönösen erősítve egymás növekedéskorlátozó hatását. A kedvezőtlen és bizonytalan világgazdasági környezet fentebb tárgyalt elemei különösen visszavetették a beruházásokat. Megtört a megtakarítási és beruházási ráta folyamatosan emelkedő irányzata, amely a hetvenes évek során a fejlődő világ (kivéve a legkevésbé fejlett országokat) gazdasági alkalmazkodásának egyik pozitív jellemzője volt. Ez viszonylag gyors ütemű gazdasági növekedést és szerkezeti diverzifikálódást tett lehetővé olyan időszakban, amikor a fejlett tőkés országokban ellentétes tendencia uralkodott: a beruházási hányad csökkent, a szerkezeti változások pedig lelassultak.11 A vizsgálatok azt mutatják, hogy a fejlődő országok többségében a külföldi hitelek felvétele elsősorban nem a fogyasztás növelését, hanem a beruházások fokozását szolgálta, amelyek általában gyorsabb ütemben növekedtek, mint a személyi és a közületi fogyasztás. Például a húsz legnagyobb mértékben eladósodott nem olajexportáló fejlődő országban a nemzeti össztermék beruházásra fordított hányada az 1968-1972. évi átlagosan 19 százalékról 1974-1977-re 22,1978-1981-re pedig csaknem 24 százalékra emelkedett.12 A nyolcvanas évek elejétől azonban a már említett kedvezőtlen külkereskedelmi és nemzetközi pénzügyi változások hatására a beruházások növekedése lelassult. Kezdetben csak az olajimportáló országokban mutatkozott a beruházási ráta csökkenése, 1982-re azonban az olajexportáló országok java részében is lefelé módosították a beruházási programokat. Ez nagymértékben fékezte az alkalmazkodási folyamat kibontakozását, hiszen a beruházási tevékenység éppen akkor esett vissza, amikor a megváltozott világgazdasági helyzethez való szerkezeti és technológiai alkalmazkodás ennek az ellenkezőjét tenné szükségessé. A fejlődő országok alkalmazkodásának belső akadályai A fentiekből levonható az a következtetés, hogy a fejlődő országok gazdasági növekedésének fordulatszerű megtorpanását a nyolcvanas évek első harmadában alapvetően a kedvezőtlen külső tényezők idézték elő. Mint ahogy azonban a kedvező nemzetközi gazdasági környezet sem biztosít automatikusan sikert a fejlesztésben, úgy a külgazdasági feltételekben bekövetkező rosszabbodás hatásainak iránya és intenzitása sem független a választott alkalmazkodási politikától. Helytelenek azok a nemzetközi vitákban előforduló megközelítések, amelyek kizárólag vagy a világgazdasági környezetben hirtelen bekövetkezett rosszabbodásnak, vagy a megfelelő belső alkalmazkodási politika hiányának tulajdonítják a fejlődő országok kritikus gazdasági helyzetét. Véleményünk szerint a nyolcvanas évek 80
