Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Dobozi István: A nemzetközi fejlesztési stratégia megvalósításának problémái a nyolcvanas évtized első harmadában
között visszaesés következett be a külföldi közvetlen beruházásokban. Egészében véve ezáltal jelentősen csökkent a fejlődő országokba irányuló teljes nettó erőforrás mennyisége. 1982-ben csupán az olajimportáló fejlődő országokba irányuló tőke nettó értéke (alapvetően a magánbankok nyújtotta hitelek megcsappanása miatt) 3 5 milliárd dollárral csökkent.4 A jelek szerint ez az új irányzat folytatódott 1983-ban is. A nemzetközi fejlesztési stratégia célkitűzéseitől való jelentős elmaradás okai Láttuk, hogy a nyolcvanas évek eddig eltelt időszakában a fejlődő világ gazdasági helyzete a harmadik fejlesztési évtizedben meghirdetett csaknem valamennyi lényeges célkitűzéstől eltérően alakult. Tehát nem egyszerűen az elmaradás mértékével van probléma, hanem a harmadik világ helyzetét jellemző alapvető folyamatok irányával is. Rendkívüli ellentmondás keletkezett amiatt, hogy az eddigi fejlesztési évtizedek közül a legmerészebb célkitűzéseket megfogalmazó jelenleginek a kezdete vált a legsikertelenebbé. A fejlődő országok összesített bruttó nemzeti termékének növekedési üteme a hetvenes évtizedben elérte az 5,6 százalékot. Ennek fokozása helyett a fejlődő világ a második világháború utáni időszak legmélyebb gazdasági recessziójába jutott, s a belőle való gyors kilábalásnak - a mai világgazdasági helyzetben - kicsi a valószínűsége. A nyolcvanas évek első fele várhatóan inkább a gazdasági recesszió (sok fejlődő ország számára a stagnálás vagy a depresszió), mintsem a fejlődés időszaka lesz. Reálisan számolva nincs esély arra, hogy az évtized második felében (korántsem bizonyosan) bekövetkező gazdasági fellendülés ereje a fejlődő világban ellensúlyozni tudja a jelenlegi időszak „fejlődési szünetét”, és ezáltal képes lesz biztosítani a fejlesztési évtized legfontosabb céljainak megközelítését. Az elmaradás okai három csoportba sorolhatók: 1. magával a nemzetközi fejlesztési stratégiával kapcsolatos problémák, 2. a nemzetközi gazdasági helyzet negatív tendenciái és 3. a fejlődő országok alkalmazkodási gondjai. A nemzetközi fejlesztési stratégia belső problémái Mindenekelőtt tisztázandó, hogy a fejlesztési évtizedek a világ mai politikai és gazdasági adottságai közepette alkalmas és hathatós eszközök-e a globális és ezen belül elsősorban a harmadik világbeli fejlődési folyamatok befolyásolására. E kérdés megválaszolásában perdöntők az előző két fejlesztési évtizeddel kapcsolatban felhalmozódott gyakorlati tapasztalatok, amelyek azt mutatják, hogy a nemzetközi stratégia nem gyakorolt kimutatható hatást a harmadik világ gazdasági fejlődésére. Az első fejlesztési évtized célkitűzéseinek „túlteljesítése”, illetve a má72
