Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Dobozi István: A nemzetközi fejlesztési stratégia megvalósításának problémái a nyolcvanas évtized első harmadában
lesztési évtizedben előirányzott évi 4 százalék. Kétségtelen azonban, hogy a mezőgazdaság teljesítménye az általános recessziót mérséklő tényezőnek számított. A fejlődő világon belüli visszaesés leginkább az ipari szektort sújtotta. Az előirányzott gyors ütemű növekedés helyett az ipar kibocsátása már a második egymást követő évben (1981-ben és 1982-ben) abszolút mértékben csökkent, ráadásul a hanyatlás gyorsuló ütemben következett be. Az iparon belül a feldolgozó- ipar visszaesése a legsúlyosabb, mivel a fejlesztési évtized programja ennek évi 9 százalékos növekedését irányozta elő. A fejlődési ütem felgyorsítása céljából a nemzetközi fejlesztési stratégia a külkereskedelmi forgalom gyors bővítését irányozta elő, különösen az export esetében; a cél itt 7,5 százalékos évi növekedés, ami két és félszer haladja meg az 1971- 1980 közötti időszakban ténylegesen bekövetkezett növekedési ütemet. A fejlesztési évtized programjában szereplő legfontosabb összevont mutatók közül az előirányzat és a tényleges teljesítmény közötti szakadék az export esetében a legnagyobb. Amint a 4. táblázatból láthatjuk, a fejlődő országok exportjának volumene három egymást követő évben csökkent, amiben kétségtelenül a legnagyobb szerepet az olaj kivitel nagyarányú visszaesése játszotta. A világkereskedelem korábbi növekedésének megtorpanása a világ országcsoportjai közül a legsúlyosabb visszahúzó hatást a fejlődő országok exportjára gyakorolta. Az olajimportáló fejlődő országok kivitele a korábbi években - a cserearányromlás ellensúlyozása, a fizetőképesség fenntartása végett - gyors ütemben növekedett. Ezt 1982-ben zuhanásszerű ütemcsökkenés váltotta fel, 1982-ben és várhatóan 1983-ban az export növekedési ütemének nagyarányú csökkenését még a harmadik világ legsikeresebb exportáló országainak csoportja, az újonnan iparosodó fejlődő országok sem tudták elkerülni. A hetvenes és a nyolcvanas évek fordulójára jellemző gyors ütemű importnövekedést 1982-ben abszolút mértékű csökkenés követte, amely az előrejelzések szerint folytatódott 1983-ban is. Az import csökkenése és ennek növekedéskorlátozó hatása különösen jelentős volt az OPEC- tagállamokban és az újonnan iparosodó országokon kívüli fejlődő régiókban. Az OECD 1983-ra vonatkozó előrejelzése azonban jelentős importcsökkenést valószínűsít az OPEC-országoknál is. A nemzetközi fejlesztési stratégia a fejlődő országok növekedésének felgyorsításához nélkülözhetetlennek tartja a beruházási ráta jelentős növelését. A nyolcvanas évek eddig eltelt időszakában azonban a várt emelkedéssel szemben az országok többségében e ráta visszaesése következett be, ami fordulatot jelent a hetvenes években érvényesülő emelkedő irányzathoz képest. A kedvezőtlen nemzetközi gazdasági környezetben számos fejlődő ország kényszerült beruházási programja felülvizsgálására, amely az esetek túlnyomó többségében csökkenést vont maga után. A fejlesztési stratégia által megfogalmazott célkitűzések teljesítése a külső pénzügyi erőforrások reálértékben számított jelentős növelését teszi szükségessé. Míg a hetvenes években a fejlett tőkés országok által nyújtott hivatalos fejleszté7°
