Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - Kiss J. László: A nyugatnémet pártpolitikai rendszer fejlődése a parlamenti választások tükrében
mokratikus részvételre, az emberi jogok és az önmegvalósítás értékeire történő hivatkozásukban, s azon döntésükben, hogy képviselőik parlamenti mandátumának idejét egyoldalúan két évre csökkentik. A strukturális gazdasági és társadalmi változások hatása A pártrendszer stabilitása az NSZK-ban is szoros összefüggést mutat a strukturális gazdasági, valamint társadalmi változások hatásával. Kézenfekvőnek tűnik a megállapítás, hogy 1966-ban a nagykoalíció létrejötte azért is kedvezhetett a bal- és jobboldali politikai peremcsoportok felbukkanásának, mivel a gazdasági fejlődés is megtorpant. Megalapozottnak látszik az a kérdésfeltevés, vajon a nyolcvanas években fennálló pártrendszer az általános anyagi jólét csökkenésével stabil maradhat-e. Az NSZK fejlődésében az összefüggés mechanisztikus értelmezésének számos empirikus tény látszik ellentmondani. 1966-1968 között sajátos módon éppen a gazdasági recesszió által leginkább sújtott Észak-Raj na- Vesztfália tartományban nem sikerült a szélsőjobboldali-nacionalista NPD-nek bejutni a tartományi parlamentbe, sőt a szélsőjobboldali újnáci párt legnagyobb sikereit 1968-ban aratta, amikor a recesszió már túl volt a mélypontján. Egyes empirikus vizsgálatok arra mutatnak, hogy a gazdasági helyzet viszonylagos rosszabbodása inkább közvetett befolyással van a választópolgárok magatartására; a bal- és jobboldali tiltakozó mozgalmak kialakulása közvetlenül inkább a gazdasági válság talaján végbemenő politikai-ideológiai értékváltozásokra vezethető vissza.15 Mindazonáltal aligha vonható kétségbe, hogy az 1983. évi parlamenti választásokon a gazdasági válság közvetlenül hatott a választók döntésére. Az NSZK fejlődésében a gazdasági és a politikai válság - legalábbis rövid távon - sokszor szétválik, a politika ciklusainak sajátos önmozgása van, de hosszú távon át is fedik egymást. A gazdasági válságok és a pártok vezetőinek magatartása közötti kapcsolat sokkal közvetlenebb. A nyugatnémet pártrendszerben a mélyreható változások a politikai és társadalmi struktúra változásával, mozgásaival hozhatók összefüggésbe. Számos polgári politológus az ,,új közép- osztály” növekvő jelentőségére és a hagyományos „társadalmi környezet” felbomlására hívja fel a figyelmet. Hangsúlyozzák, hogy a választói magatartás rétegspecifikus különbségei jelentősen csökkentek, azaz a klasszikus osztályszempontok elvesztették korábban egyeduralkodó jelentőségüket, aminek következménye a pártrendszer mind nagyobb „nyitottsága” lett: minden párt a „közép” címszava alatt ugyanazokért a választói csoportokért vonul harcba. Ez a körülmény óhatatlanul a pártok sajátosságainak gyengüléséhez, illetve a felmerült új „értékek” és „szükségletek” elhanyagolásához vezetett.16 A politikai magatartás nehezebben kiszámíthatóvá vált. Lepsius egyenesen azt fejtegeti, hogy a konzervatív katolikus erők és a szakszervezeti mozgalom befolyásának gyengülésével egyfajta „szürke zóna” alakult ki, amelyben új értékek és szükségletek manifesz53
