Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)

1984 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Hollai Imrének, az ENSZ-közgyűlés 37. ülésszaka elnökének beszédeiből

•napjainkban oly sokat foglalkozunk. Bennem megerősödött a meggyőződés: át kell törni az •ördögi kört, a leszerelés érdeke az egész haladó emberiségnek.

Ülésszakunk sajnos keveset tehetett a dekolonizációs folyamat megtorpanásával szemben. Kiemelésre kívánkozik Namíbia. Továbbra is késik függetlensége az ismert érdekek miatt. Az 1983 áprilisában Párizsban tartott fontos nemzetközi konferencián elfogadott dokumentumok is aláhúzzák a jelen helyzet tarthatatlanságát, és sürgős cselekvést követelnek. Főtitkárunk erőfeszítései a BT megbízásából egybeesnek közgyűlésünk kinyilvánított szándékaival.

Noha az ülésszak ezúttal is nagy figyelmet szentelt a Közel-Kelet problémáinak, a helyzet a térségben korántsem javult. Inkább rosszabbodott. A közgyűlés, sőt a BT Libanont illető határozatait máig sem hajtották végre. A palesztin nép önrendelkezési jogának gyakorlását, amit a minapi fontos genfi konferencia is támogatott, továbbra is olyan stratégiai célok késleltetik, amelyek a térség és népeinek érdekeitől idegenek. Ezáltal a Közel-Kelet problémái, amit egy elnyúló másik háború is tetéz, elmélyültek.

Nem kedvezőbb a kép a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban sem. Az UNCTAD nagy reményekkel várt VI. konferenciája nem felelt meg a várakozásoknak, a gazdasági világválság lényegében tovább tart. Cseppet sem enyhít a helyzeten az, hogy politikai célzatú intézkedésekkel beavatkoznak a nemzetközi kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokba. Az országok vezetőire nagy felelősség nehezedik e problémák enyhítése és fokozatos megoldása tekintetében. A fejlődő országok zömének súlyos problémáit sürgősen enyhíteni kell, de ez sem oldható meg viszonylag normális kelet-nyugati együttműködés nélkül.

Az emberi jogokat szervezetünk mindig kiemelt fontossággal kezelte. A televízió képernyője naponta az erőszak szörnyű jeleneteit hozza otthonainkba. Emberek százait kínozzák, ■ölik meg egyes országokban, és a világ - úgy tűnik - megszokja ezeket a borzalmakat. Olyannyira, hogy szervezetünkben is gyakorta háttérbe szorulnak az emberi jogok tömeges és brutális megsértésének nyilvánvaló esetei, és helyüket vitáinkban másodlagos, gyakorta nyíltan propagandaízű kérdések foglalják el. Hadd húzzam alá: az ENSZ számára minden emberi jog lényeges. Mégis, döntenünk kell: a lényegről beszélünk, vagy sem. Számomra a válasz nem lehet kérdéses.

Ha mérleget kellene vonnom arról, hogy mit tett a közgyűlés az elmúlt esztendőben az alapokmány főbb célkitűzéseinek megvalósítására, ezt válaszolhatnám: jelentős erőfeszítések történtek arra, hogy a világ biztonságosabb legyen lakói számára. Az eredmények azonban jelentősen elmaradtak attól, amire valójában szükség lenne, és ami lehetséges. Ehhez ha nem is a szó szoros értelmében vett Egyesült Nemzetekre, de lagalábbis egyesültebb nemzetekre lenne szükség. Egy olyan szervezet számára, amelyben több mint 150 szuverén és sokban különböző ország tevékenykedik, ez nem egyszerű feladat. Kitérnünk előle azonban nem lehet. Űjra és újra kell próbálkoznunk érdekeink összeegyeztetésével; kölcsönös engedményeken alapuló megoldások keresésével.

Az ülésszakunk munkájával összefüggő általános kérdések közül legfontosabbnak azt tartom, hogy munkánkat érdemibbé, kevésbé formálissá tegyük. Tevékenységünkben túlteng az ismétlés, túl sok a napirendi pont, amiket nem integrált módon tárgyalunk. Mindez csökkenti munkánk hatékonyságát.

Szervezetünk súlyát és tekintélyét növelhetnénk azzal, ha vitáinkat a nemzetközi helyzet főbb irányzatainak, vonatkozásainak lényeges elemeivel hoznánk jobban összefüggésbe. Gyakorta az a vád ér bennünket, hogy nem vagyunk kellően relevánsok, vitáinkban sok az öncé- ■lúság. Ez, ha így sommásan nem igaz is, nem nélkülözi az igazság egyes elemeit.

Nyilvánvaló, hogy bizonyos ésszerűsítésre van szükség, amivel a közgyűlés már eddig ás foglalkozott. Ezen az úton tovább kell lépnünk egy hatékonyabb ENSZ érdekében.

157