Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Hollai Imrének, az ENSZ-közgyűlés 37. ülésszaka elnökének beszédeiből
Az elfogadott dokumentumok, a korábbi megegyező értelműekkel együtt, megoldást nyújtanak, de csak olyan mértékben, amennyire azok gyakorlati megvalósítást nyernek. Természetesen eddig sem szűkölködtünk dokumentumokban. Most a konferencia befejezésével újult erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy a palesztin ügy kimozduljon holtpontjáról; és ezen erőfeszítések eredményeként alapvető változások fognak végbemenni a közel-keleti konfliktus mint egész megoldásának irányába. Mire van szükség mindehhez ? - kérdezhetnék. A konferencia során számos delegáció fejtette ki álláspontját. Ezekből megállapítható, hogy a lényegi kérdések megítélése terén egymáshoz nagyon közeli vélemények hangzottak el. Természetes, hogy a probléma megoldását őszintén akarók ugyanígy gondolkodnak, és készek ennek megfelelően cselekedni. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, szeretném emlékeztetni a konferencia résztvevőit a következőkre : Szerény véleményem szerint két olyan szempont létezik legalább, amit meg kell vizsgálni - mindenekelőtt a közvetlenül érintett felek, valamint a nemzetközi közösség szempontjából - először az önmérséklés, másodszor a térségben kialakult realitások elismerése és elfogadása. Magától értetődik, hogy a két dolog egymással összefügg. Az az önmérséklet, amely még az erő birtoklása esetén is képes felhagyni mások érdekei figyelmen kívül hagyásával, lemond a terjeszkedésről és más népek jogai megsértéséről abban az esetben is, ha az ehhez szükséges eszközök rendelkezésére állnak. Nemcsak a nemzetközi jog alapelvei és a nemzetek közötti kapcsolatok jól bevált normái, hanem a józan ész is megköveteli e felelősségteljes hozzáállást. Ez az egyetlen út, amelyen keresztül megteremthető a biztonság, ami nélkül egyetlen nemzet sem élvezheti saját értékeit népe, valamint az egész emberiség javára. A megoldás helyes irányába való elmozdulás szükségessége természetesen megköveteli a realitások tiszteletben tartását is. Nem lehet egy olyan megoldást elfogadtatni, amely teljes mértékben kielégítené valamennyi érintett felet akkor, amikor egy nemzetközi probléma rendezése nehéz, és ahol több nemzet érdekei ütköznek, ráadásul politikai, stratégiai szempontok sem hagyhatók figyelmen kívül. Van egy másik előfeltétel Is. Csak a felek egyikének kedvező megoldás sohasem lehe ttartós. Az ebbe az irányba ható törekvések csak növelik az amúgy is nagy feszültséget, és magukban hordják a konfliktus újabb kirobbanásának lehetőségét. A nemzetközi élet jelenlegi realitásai közül az egyik alapvető az, hogy egyetlen komol5r, nemzetközi jellegű válság sem oldható meg a két nagyhatalom megegyezése nélkül. Korunk teljes valósága megköveteli azt is, hogy minden nemzetközi vitát, különösen a legbonyolultabbakat, csak békés eszközökkel, tárgyalások útján lehet és kell megoldani. A palesztin kérdés tartós megoldása nyilvánvalóan e kategóriába tartozik. A fenti kritériumok alapján azt a következtetést szeretném levonni, hogy a közel-keleti kérdés megoldása-a különutas megállapodásokkal szemben-csak a térségben élő valamennyi nép és állam elismerésével, tiszteletben tartásával, biztonságuk nemzetközi garantálásával együtt valósítható meg. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a megvalósítás során a fenti elvek érvényesülnek, határozottan közelebb fogunk kerülni annak az égető problémának a megoldásához, amely immár majdnem négy évtizedes múltra tekint vissza. Mint ahogy az elején rámutattam, az Egyesült Nemzetek Szervezete különös figyelmet szentelt a palesztin kérdés és az azzal szorosan összefüggő minden más probléma igen alapos vizsgálatára. A konferencia dokumentumai szerint az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerepét fenn kell tartani, sőt növelni addig, amíg meg nem történik a palesztin nép jogainak teljes helyreállítása, valamint amíg nem állítják vissza szuverenitásukat, és nem kezdődik meg annak gyakorlása. Ezért úgy hiszem, hogy a konferencia helyesen járt el, amikor időt szakított rá és megerősítette újból a világszervezet szerepét és felelősségét. Végezetül szeretném megjegyezni, hogy a befejezés előtt álló konferencia jövőben bizonyítani fogja, hogy Palesztina problémájának megoldásához jelentős mértékben járult hozzá. Hadd adjak hangot annak a meggyőződésemnek is, hogy a konferencia segíteni fogja mindazokat, akik - akár jelen vannak, akár nem - a jövőben csatlakozni kívánnak a palesztin nép ügyét és a Közel-Kelet békéjét támogató erőfeszítésekhez. 155