Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Hollai Imrének, az ENSZ-közgyűlés 37. ülésszaka elnökének beszédeiből
nemzetközi helyzetet jellemző feszültség, megosztottság és veszélyes tendenciák jegyeit. Megbeszéléseink nem voltak teljesen mentesek olyan pillanatoktól, amelyek veszélyeztették a valódi véleménycsere e magas fórumát. Tanúi voltunk olyan kísérleteknek, amelyek - megvalósulásuk esetén - megkérdőjelezték volna az Egyesült Nemzetek Szervezetének későbbi működését. Azonban végül is a józan ész és a felelősség kerekedett felül, és sikerült elhárítani az Egyesült Nemzeteket fenyegető veszélyt. Az ülésszak megnyitása alkalmából elmondott beszédemben reményemet fejeztem ki, hogy az ülésszak hozzájárulhat - még ha csak kismértékben is - a nemzetközi helyzet javításához, amennyiben mindent megtesz a nemzetközi légkör további rosszabbodásának megakadályozásáért. Valószínűleg senki sem fogja elutasítani azt a következtetést, hogy megbeszéléseink nem tették megoldhatatlanabbá a - néhány esetben régóta esedékes - megoldásra váró bonyolult ügyeket. Hadd tegyem hozzá, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben ez olyan dolog, amit nem szabad lekicsinyelni. A közgyűlés jelenlegi ülésszaka egybeesett a tengerjogi konvenció aláírásával, amire Jamaicában került sor. A bolygónk felületének kétharmadára vonatkozó politikai, gazdasági, környezetvédelmi és más szempontokat magába foglaló átfogó konvenció létrehozásának hosszú folyamata befejeződött. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy időszerű és sürgős nemzetközi problémákat az egyedüli lehetséges módon, azaz tárgyalások útján lehet megoldani. Amikor gratulálok az ezen egyedülálló dokumentum kidolgozásában részt vevő összes érintettnek, egyúttal kifejezem abbéli reményemet, hogy az új tengerjogi konvenció létrejöttét eredményező tárgyalási folyamat inspiráló példaként fog hatni más égető nemzetközi problémák olyan megoldására, amelyek alapját az összes érdekelt fél érdekeinek elismerése képezi. Meg vagyok győződve arról, hogy vitáink segítettek tisztázni a dekolonizációs folyamat bizonyos elemeit. Ez történt még Namíbia esetében is, ahol sajnálatos módon a dekolonizációval szembeni ellenállás nem csökkent. A fontos vita és annak határozatai minden bizonnyal példázzák azt a nagy érdekeltséget, amit az Egyesült Nemzetek Szervezete tanúsít Namíbia mielőbbi függetlenné válása iránt. A közel-keleti problémakört újból gondosan megvitattuk. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét gyakran azzal vádolják, hogy túlságosan sok figyelmet szentel ennek a térségnek. De ki tudná alábecsülni azokat a veszélyeket, amelyekkel - e sokat szenvedett térség periodikus fellángolásai következtében - a nemzetek összessége továbbra is szembenéz. Az ülésszak közel-keleti vitáját erősen befolyásolta Libanon lerohanása és ennek utóhatása. Megbeszéléseink során különös figyelemben részesültek azok a messzire mutató javaslatok, amelyek célja e régóta húzódó válság megoldása. Az ülésszak megerősítette, hogy minden olyan javaslat kudarcra van ítélve, amely nem veszi figyelembe a térség problémáinak megoldásakor a palesztin önrendelkezés központi kérdését. A leszerelési problémák álltak az ülésszak munkájának középpontjában. A széles körű és mindenre kiterjedő viták során az ülésszak újból rámutatott arra, hogy sürgősen szembe kell szállni a fegyverek és fegyverzetek iszonyú számbeli növekedésével. Egyetértek azokkal, akik kevesebb határozatot és konkrétabb előrehaladást szeretnének a leszerelés terén. Ugyanakkor meg vagyok győződve arról, hogy az emberiség életben maradása olyan cél, amely kétségkívül - inkább előbb, mint később - meggyorsítja jelentőségteljes lépések megtételét a leszerelés terén. Az ezen az ülésszakon a további fegyverkezés megállítására felhívó határozatok kifejezetten a fentiek irányába mutatnak. Más vonatkozásban az Egyesült Nemzetek Szervezetének Gyermekalapja szolgáltatott példát. A világ gyermekeinek helyzetéről készült beszámoló rámutatott, hogyan lehet - viszonylag kis ráfordítással - jelentősen csökkenteni a gyermekhalálozás számát. Ezek azok az egyszerű, de újszerű megközelítési módok, amelyeket a fegyverkezési kiadások csökkentése révén támogatni lehetne. Sajnálatos dolog, hogy az ülésszaknak tudomásul kellett vennie a globális tárgyalások megkezdésének folyamatos meghiúsulását. A világszerte nehéz és rosszabbodó gazdasági körülmények megkövetelik tőlünk, hogy valami mást tegyünk, mint eddig. A közgyűlést továbbra is élénken foglalkoztatja ez a létfontosságú kérdés, és valószínűleg nem túlságosan megalapozatlan reménykedni abban, hogy nemsokára pozitívan tudunk megfelelni népeink elválásának. 149
