Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Hollai Imrének, az ENSZ-közgyűlés 37. ülésszaka elnökének beszédeiből
Teljes mértékben tudatában vagyok annak, hogy a küldöttségek belém helyezett bizalma elsősorban országomnak és népemnek szól; annak az országnak, amely csak 1955-ben lett az Egyesült Nemezetek Szervezetének tagja. Azért csupán 1955-ben, mert az akkori nemzetközi légkör nem volt kevésbé veszélyes, mint a mostani. Bár országom fejlődésének története nem mondható rendkívülinek, mégis bizalommal tekint a jövőbe még a jelenlegi bonyolult nemzetközi körülmények közepette is. A Magyar Népköztársaság és népe nemcsak igyekezetének és szorgalmának köszönheti elért eredményeit, hanem annak is, hogy a másokkal való együttműködés mellett kötelezte el magát (nem pedig a befelé fordulásnak). A magyar nép kész együttműködni nemcsak az ugyanazon célokért küzdő és ugyanazt a társadalmi rendszert építő baráti szocialista országokkal, hanem minden olyan országgal, amely nem a mások kárára akar előnyökre szert tenni. Országom együtt kíván tevékenykedni mindazokkal az országokkal, amelyek - mint Magyarország - elfogadják az Egyesült Nemzetek alapokmányában lefektetett nemes célokat és elveket, valamint kifejezik azt az óhajukat, hogy a nemzetek közössége előtt álló problémákat annak szellemében kívánják megoldani. Ereje és lehetőségei szerint hozzájárul a leszereléssel, a nemzetközi békével és biztonsággal, a gazdasági és társadalmi haladással, az emberek közötti barátsággal és együttműködéssel kapcsolatos általános törekvések megvalósításához. A megnyitó ülésen joggal várják el az elnöktől, hogy vázolja tisztségével kapcsolatos általános álláspontját, véleményét a világszervezet működéséről, valamint az ülésszak által megvitatandó napirendi pontokról. Követve elődeimet, szeretném megosztani Önökkel néhány gondolatomat és az előttünk álló ügyekkel kapcsolatos elképzelésemet. A közgyűlés napirendjét nem egy olyan egyszerű tükörnek tekintem, amelyben megláthatjuk mai világunk problémáit és ellentmondásait. Azt szeretném, ha e tükörben látszanának a jövő kilátásai is. Ez csak úgy valósítható meg, ha jóakarattal és jóhiszeműen együtt keressük a jelenlegi problémák megoldásának módjait és eszközeit, és ennek során félreteszünk minden előítéletet. Cselekedeteinket valódi jóakaratnak kell irányítania. Az előrelépés érdekében realizmusról kell tanúbizonyságot tennünk akkor, amikor meghatározzuk helyzetünket és tevékenységünk körét. Több mint harminc éve tevékenykedem diplomáciai szolgálatban. Az utolsó évtizedben folyamatosan és szorosan kapcsolatban voltam az Egyesült Nemzetek Szervezetével. Itteni személyes tapasztalataim egyszer s mindenkorra megtanítottak arra, hogy ne higgyek a csodákban. Azt sem hiszem, hogy mi azért lennénk itt, hogy feltaláljuk azt a csodaszert, amellyel azonnal orvosolni lehetne az emberiség minden krónikus és akut betegségét. Ennek ellenére őszintén hiszek a világszervezet alapokmányában lefektetett nemes célkitűzésekben és elvekben. Meg vagyok győződve arról, hogy a fentiek szellemében tevékenykedve, a tagországok közös politikai akarata elősegítheti a napirendünkön szereplő kérdések megoldását. Szeretném biztosítani a közgyűlést arról: ebben a szellemben igyekszem a lehető legjobban eleget tenni megbízatásommal járó kötelezettségeimnek. Számítok a főtitkár, az alelnökök, a főbizottságok elnökei konstruktív támogatására azért, hogy elnöki teendőimet e cél érdekében tudjam megvalósítani. Feszültséggel terhes, aggasztó időket élünk. A nemzetközi politika bizonyos irányzatai jogos aggodalmat váltanak ki. Az emberiség békét akar, mert egyedül a béke teremtheti meg egy jobb és értelmesebb élet feltételeit. A háborús feszültség mégis növekszik. Egymás jobb megértésére van szükségünk ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni az előttünk álló problémákkal. Bizonyos körökben néhányan mégis ragaszkodnak az erő politikájához. Az okosabb többség szeretné megszüntetni a háború veszélyét, és meg akarja valósítani a leszerelést, bár jelenleg a fegyverkezési verseny új hullámának lehetünk tanúi. Új feszültségi zónák keletkeznek a már meglévőkön túl, amelyeket fel kellene számolni. Új kórok támadják meg az emberiséget, és súlyosbítják azokat a régebben keletkezetteket, amelyekből még nem sikerült kilá- bolnunk. A legutóbbi néhány évtizedben történelmi jelentőségű lépések történtek a gyarmati rendszer egyszer s mindenkorra történő megszüntetésére, de a gyarmati múlt öröksége még mindig elég erős ahhoz, hogy új fegyveres konfliktusokat szítson. Ez még sürgetőbbé teszi, hogy amikor ellentmondásos problémákkal kerülünk szembe, a politikai megoldásokat keressük, s ne az erőszak alkalmazásához folyamodjunk. Az emberiség történelme a civilizáció kezdetétől arra figyelmeztet bennünket, hogy a háborúk csak bonyolulttá teszik a problémákat, és nem szüntetik meg a konfliktusokat. 145
