Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - VITA - Palánkai Tibor: A nemzet és a "világrendszer" viszonyáról
tikai hatalma áll, s a nemzetközi pénzek kialakítására (ezekre bármennyire is sürgető szükség van, s racionalitásuk nem tagadható) eddig csak erőtlen és nem túl eredményes kísérletek történtek. Az egyének jólétének differenciálódása elsősorban nemzetileg történik, s a szegénység vagy gazdagság mindenekelőtt nemzeti relációkban értelmezhető. A gazdaság szabályozásának leghatékonyabb eszközei ma a nemzeti államok kezében vannak, s ennek különös jelentősége van napjainkban, amikor a gazdaság társadalmi irányításának a szükségessége (állammonopolista kapitalizmus vagy tervgazdálkodás) rendkívüli mértékben fokozódott. A politikai hatalom legszélesebben a nemzeti államok kezében intézményesül, s az erős^aks^ervesyt, mindenekelőtt a hadsereg és a rendőrség a nemzeti államok monopóliuma. A nemzeti államon kívüli fegyveres erők általában alárendelt szerepet játszhatnak, vagy éppen azzal szemben „illegális” helyzetben vannak (nemzetközi rendfenntartó erők, felszabadító mozgalmak vagy terrorista szervezetek). A mai társadalmak mint osztálytársadalmak nemzetileg szerveződnek, és stratégiai-taktikai érdekeik (államosítás vagy bérharc) nemzeti szinten fogalmazódnak meg. Korunk munkás- vagy tőkésosztálya először is amerikai vagy kínai. A nemzetközi munkásosztály közös érdekei és harci szolidaritása alapján hatalmas erő, de nemzeti identitásának és érdekeinek az alábecsülése súlyos hibák forrása lehet. Az osztály- és a nemzeti szempontok helyes értelmezése a szocialista országokban az utóbbi időben mindinkább teret nyer, nem kis mértékben azoknak a kellemetlen leckéknek az árán, amelyeket a nemzetközi progressziónak a tényleges és vélt nemzetközi osztályérdekek túlbecsülése miatt kellett megtanulnia. A nemzet társadalmi és kulturális vonatkozásban is alapvető makroközösség. A nyelvi és az etnikai-kulturális tényezők jelentőségét nem szükséges külön hangsúlyozni. Itt jegyezném meg, hogy teljes mértékben tudatában vagyok a „nemzeti állam” kifejezés használata önkényességének, hiszen ma a világon fennálló több mint 150 állami alakulatnak csak elenyésző kisebbsége alapul etnikailag homogén „nemzeten”. Lényeges kérdés azonban, hogy adott társadalmi vagy politikai rendszer keretében a különböző nemzetiségek mennyiben képesek együtt élni, érdekeiket és jogaikat érvényesíteni, vagy az adott társadalmat egyes nemzetiségek elnyomása miatt milyen súlyos társadalmi konfliktusok marcangolják. A tudati és érzelmi azonosulás a „nemzeti állammal” az etnikai és kulturális heterogenitás ellenére is lehet magas fokú és intenzív (Szovjetunió vagy Egyesült Államok), amivel aligha lehet szembeállítani hasonló erejű és hatású regionális vagy emberiségtudatot. Egy ország jóléte egyaránt függhet nemzetgazdaságának hatékonyságától és attól, mennyire képes a nemzetközi munkamegosztásból nyerhető előnyök kihasználására. Az utóbbi tényező hatása azonban általában gyengén tudatosul. Más a helyzet a nemzetközi munkamegosztás negatív következményeivel. Az előnyöknél sokkal könnyebben hihető, hogy a nemzetközi szférából a gazdaságba inflá
