Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1984 (11. évfolyam)
1984 / 1. szám - SZEMLE - Perc L. László: A változás évei Spanyolországban
a munkanélküliség felszámolása, a spanyol ipar átalakítása és versenyképessé tétele, valamint az infláció csökkentése. Az ezzel kapcsolatos elképzeléseket és ajánlásokat Carlos Solchaga ipari miniszter vezetésével egy bizottság dolgozta ki egy 242 oldalas dokumentumban, amit a kormány el is fogadott. Solchaga és munkatársai azonban nem tudtak megakadályozni bizonyos létszámleépítést néhány pangó iparágban (kohászat, acélgyártás, textilipar stb.). A szocialista program fő ígéretét jelentő 800 ezer új munkahely így egyelőre csak ígéret marad, a munka- nélküliség nem csökken, hanem tovább nő, sőt az előirányzott kormányintézkedések nyomán további több tízezres nagyságú növekedésével kell számolni. A Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának 1983 júniusában tartott ülésén Santiago Carrillo ezért nem minden alap nélkül állíthatta: „Solchaga fehér könyve néhány vonatkozásban a polgári liberális elméletek legvégletesebb válfajait védelmezi... Solchagának egy komoly érdeme van, hogy világosan beszél, amikor azt állítja, hogy a 800 ezer munkahely megteremtésére nem lesz mód.”7 A jobboldal bírálatai természetesen ennél jóval keményebbek. Ismerve a kormány gazdasági téren erősen leszűkült mozgási lehetőségét, az ellenzék mindenekelőtt erre a területre összpontosítja támadásainak pergőtüzét. A kormány is tisztában van azzal, hogy gazdasági célkitűzései egykönnyen nem valósíthatók meg. Felipe González már miniszterelnöki működése elején, 1983 januárjában adott televíziós interjújában meglehetősen komor prognózissal igyekezett leszerelni az esetleges túlzott várakozást: „1983 csúnya év lesz, nem a stabilizálás, hanem inkább a kiigazítás éve. . 1983-ban a helyzet még nagyon nehéz lesz, 1984-ben jobb, és 1985-1986-ban tovább javul.”8 Az erőteljes bírálatot kiváltó lépések mellett említést tehetünk a kormány néhány olyan intézkedéséről is, amelyeket széles körben kedvezően fogadtak. Ilyenek például a heti munkaidő 43 óráról 40-re történt csökkentése, a dolgozók minimális fizetett szabadságának évi 30 napban való megállapítása, továbbá a férfiaknál eddig 65, a nőknél 60 évben megállapított nyugdíjkorhatár fokozatos leszállítása. Sok vitát váltott ki viszont a közvéleményben (egyházi személyek és ellenzéki politikusok aktív részvételével) az ún. abortusztörvény, amely a törvény által előírt feltételek mellett büntetlenséget biztosít a művi beavatkozás számára. Nem fogadták egyöntetű helyesléssel a kormánynak azt az intézkedését sem, amely igyekszik véget vetni a kb. 1,2 millió közalkalmazott körében eluralkodott nagymérvű fegyelmezetlenségnek. Nem hagyható figyelmen kívül a szervezett terrorizmus problémája sem. Az ETA (Euzkadi ta Azkatasuna - Baszk Haza és Szabadság) katonai szárnya mindenre elszánt, fiatal gerilláinak szűnni nem akaró terrorakciói állandó feszültségben tartják az egész országot. A baszk szeparatista ultráknak ez a szervezete nem tesz különbséget a korábbi elnyomó és a jelenlegi demokratikus spanyol rendszer között - egyformán ellenségnek tekinti mindkettőt. így mintegy dekla100
