Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Magas István: A francia gazdaság érdekei és az EK
A legnagyobb gond azonban az, hogy további szerkezeti közeledés helyett a fejlettségi szintek távolodnak egymástól. Az integráció egy új szakasza látszik kibontakozni, melyben a korábban tapasztalt kiegyenlítő mechanizmusok mintha kifulladtak volna. A már említett „interdependencia-csapda” elemeit az EMS-ben is felfedezhetjük. E rendszer, mely tulajdonképpen középutat igyekszik találni az ún. kosárszisztéma (ahol a gyenge és erős valuták szimmetrikusan mozognak), illetve a „bileterális rácsok” alkotta konstrukció (melyben a gyengébb valutákra kényszerű deflációs nyomás nehezedik) között, ugyanúgy ki van téve annak a bírálatnak, hogy többnyire az erős valutáknak fog kedvezni, mint elődje, a valutakígyó. A kérdés itt is az, hogy mi a biztosíték arra, hogy a közös rendszer a tagországok közeledésének, az integráció elmélyülésének irányában visz, s nem fordítva. Elvileg a rendszerben megtestesülő árfolyam-megkötéseknek oda kellene vezetniük, hogy a gyenge országokból jövő inflációt kiszűrjék, s ez utóbbiakat arra kényszerítsék, hogy adott esetben ne nyúlhassanak a valutaleértékelés szokásos eszközéhez, mely általában a növekedés-központú, nagyfokú inflációs veszélyt magukban rejtő gazdaságpolitikák sajátja. Nehéz nem észrevenni e probléma fokozódó aktualitását az 1981 májusa óta három leértékelést megélt francia frank vonatkozásában.14 E feltételek elfogadása a gyengébb országok számára áldozatok vállalását jelenti, melyekért cserébe kompenzációt követelnek. Nem utolsósorban éppen az EMS hatékony működtetése végett javaslat született a költségvetés új alapokon történő jelentős felduzzasztására az EK GNP-jének 5-7 százalékára, s ezáltal a közösségi érdekek igen számottevő felértékelésére. A közösségi kiadások növelésének azonban komoly korlátái vannak: politikailag már a jelenlegi szint is nehezen tolerálható, különösen akkor, ha a várható társadalmi hasznok az egyes tagországok számára számszerűen nehezen dokumentálhatók. Franciaország hosszú távú érdekei az európai pénzügyi rendszer megbízható működésével, pontosabban: előre kiszámíthatóságával függnek össze, s mint „magország”, összességében több előnyt élvez e rendszerből, mint amennyi áldozatot érte vállal. Az EMS fenntartásában való érdekeltsége tehát kifejezetten erős, sőt az 1983. évi árfolyam-módosítások (melyek a francia frankot leértékelték) arra figyelmeztetnek, hogy az EMS-ben való francia részvétel a többiek érdeke is. A francia gazdaságfejlődés 1981—1983. évi mérlege, a perspektívák 1981 májusában a francia baloldal igen nehéz gazdasági körülmények közepette vette át a politikai hatalmat és a gazdaságvezetés kormányrúdját: a francia gazdaságfejlődés az elmúlt évtized közepéig, utolsó harmadáig tartó - nemzetközi 58
