Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - SZEMLE - Zöld Iván: Egy egyezmény margójára
a lelkiismeretesség kritériumával egészítettek ki. A párizsi egyezmény lelkiismeretes végrehajtása minden fél részéről kötelezettség, nemcsak azokban a cikkelyekben, amelyek az egyik vagy a másik fél számára előnyösek, hanem segítséget kell nyújtani a többi félnek is, és elő kell segítenie az egyezmény komplex végrehajtásához szükséges kedvező feltételek kialakítását. A nemzetközi Vietnam-konferencia okmánya A vietnami háború beszüntetéséről és a béke helyreállításáról szóló egyezmény 19. cikkelye előírta egy nemzetközi konferencia összehívását, sőt megjelölte a konferencia feladatait, valamint a résztvevő feleket is. A konferenciát az aláírt egyezmények megerősítésére hívták össze, hogy garantálják a háború befejezését, a béke fenntartását Vietnamban, a vietnami nép alapvető jogait és a dél-vietnami nép önrendelkezési jogát, s hogy elősegítsék, garantálják a békét Indokínában. A konferencián a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Franciaország, Anglia, a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság négy országának - Lengyelország, Magyarország, Kanada, Indonézia - képviselői, továbbá a párizsi Vietnam- tárgyalások résztvevőinek - a VDK, a DIFK, az Egyesült Államok és a Vietnami Köztársaság - képviselői, valamint az ENSZ főtitkára vettek részt. Mivel a konferenciát csak a vietnami kérdés megvitatására hívták össze, nem hívták meg rá Laosz és Kambodzsa képviselőit, s a konferencia nem is foglalkozott a laoszi és a kambodzsai problémákkal. 1973. március 2-án tizenkét külügyminiszter és az ENSZ főtitkárának részvételével aláírták a nemzetközi Vietnam-konferencia okmányát.7 Az okmányban foglaltakat a résztvevők ünnepélyesen tudomásul vették: helyeslik és támogatják a párizsi egyezményt, elismerik a vietnami nép nemzeti jogait, kötelezik magukat annak szigorú tiszteletben tartására, s felhívnak minden országot erre. A nemzetközi Vietnam-konferencián néhány nyugati hatalom képviselője kísérletet tett arra, hogy kiterjessze a párizsi egyezmény kereteit és hatáskörét, s más, a cikkelyekben nem említett problémákat tárgyaljon, amivel nehezítette volna a résztvevők munkáját, és csökkentette volna az egyezmény jelentőségét. Felvetették az ellenőrző és felügyelő szerv kibővítésének kérdését, sőt olyan újabb szervek létrehozását indítványozták, amelyekről a párizsi egyezmény nem is tesz említést. Ezek a törekvések nem találtak visszhangra a konferencia résztvevőinek többségénél, mivel a probléma lényege közel sem az, hogy új ellenőrző szervet hozzanak létre, hanem az, hogy lelkiismeretesen és pontosan végrehajtsák az aláírt egyezményt. Hasonló sorsra jutott az a javaslat is, miszerint a háború ütötte sebek begyó- gyítására a VDK-nak nyújtandó segélyt ne kétoldalú alapon, hanem valamely 82
