Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 5. szám - Balázs József: A biztonság értelmezéséről
BALÁZS JÓZSEF A biztonság értelmezéséről A biztonság fogalmával, tartalmával és struktúrájával foglalkozó szakirodalom érthető okokból, az elmúlt években jelentős mértékben megnőtt mind Keleten, mind Nyugaton. Az is érthető, hogy a biztonság problémáival foglalkozó szak- irodalom (és a hivatalos politikai dokumentumok sora) koncentráltan foglalkozik a katonai biztonsággal, illetve az ezzel szorosan összefüggő olyan kérdésekkel, mint a béke biztosítása, az enyhülés, a kooperatív együttélés és a leszerelés bonyolult problémái. Ezek valóban elsődlegesek és alapvetők. A Marx-centenárium alkalmából írott cikkében Jurij Andropov megállapítja: „A népeket ma leginkább nyugtalanító gond - hogyan őrizhető meg a béke, miként hárítható el a termonukleáris katasztrófa. Nemzetközi területen nincs ennél fontosabb feladat pártunk, a szovjet állam s a világ valamennyi népe számára.”1 Mivel a biztonság (és a különböző biztonságpolitikák konfrontálódása) korunk egyik legfőbb és legkényesebb problémája, ezért kísérletet teszünk arra, hogy a lehető legszélesebb értelemben határozzuk meg a biztonság tartalmát és struktúráját, és igyekszünk túlhaladni a biztonság „tisztán” katonai szféráján. Közben természetesen egy pillanatig sem vitatjuk a biztonság katonai vonatkozásának kiemelkedő szerepét. A biztonság kérdése egyidős a társadalmi fejlődés történetének azon szakaszával, amikor létrejöttek a különböző társadalmi osztályok, rétegek s az általuk szervezett állam mint a mindenkori uralkodó osztályok elnyomó szervezete, amelynek kialakultak belső és külső funkciói. Az állam létrejötte előtt is voltak (és ebben az értelemben mindig lesznek is) az embereknek, a társadalomnak biztonsági problémái - a természet erőinek való kiszolgáltatottság, a félelem stb. -, de ezek akkor még nem váltak politikává, mert nem voltak alapvetően eltérő érdekek, tehát politika sem volt. Valamennyi ember egyformán kiszolgáltatott volt a természet vak erőinek. A kapitalista és a szocialista világrendszerek egyidejű létezéséig, illetve az atomkorszak megjelenéséig valamennyi társadalmi-gazdasági alakulat 3
