Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Janech István: Békés Rezső: Truman árnyéka

berek számára nagy segítséget jelent a könyvhöz csatlakozó irodalomjegyzék is.)

A könyv három részre és n fejezetre tagolódik. Az első rész Harry S. Truman és a Pax Americana (1945-1953) címet viseli. Ebben a részben képet kapunk arról, hogyan került váratlanul, sokat köszönve a véletlennek, az Egyesült Államok történetében harmincharmadikként az elnöki székbe az ismeretlen vidéki (missouri) politikus. „Tru- mané volt most a végső döntés felelőssége az atombomba használatáról, de ő nem is tudott arról, hogy ilyesmi létezik. Neki kellett tárgyalnia a háború utáni világ sorsáról Sztálinnal és Clement Attleevel Potsdamban, de ő még egyikükkel sem találkozott, s 1918 óta nem járt Európában sem. . . olyan elnök, aki még saját kormányát is alig ismerte”. (33. 1.) A szerző azonban itt pontosítja a Newsweek 1973. január 8-i számában megjelent értékelést, s leszögezi, „ha Truman nem is tudott mindent Roosevelt stratégiai elképzeléseiről, azt pontosan tudta, hogy ő maga mit akar. S rendkívül határozottan, mondhatni: ellentmondást nem tűrő erőszakossággal fogott a roosevelti elképzelések átalakításához, saját tervei megvalósításához.” (33. 1.) S ez lényegileg nem volt más, mint amit összefoglalóan 1947. március 12-i kongresszusi üzenetében már meghirdetett: „a kommunizmus feltartóztatásának és visszafordításának politikája”. Ez a - lényegében Truman-elv és -doktrína néven ismertté vált - program a világuralomra törő amerikai imperializmus első globálpolitikai programja volt. „Ennek jegyében nyújtottak közvetlen katonai és gazdasági segítséget Görögország és Törökország monarchista, jobboldali erőinek; s szorították ki a kommunista pártokat a nyugat-európai kormányokból.” (38. 1.) Ez jelentette elvi alapját a később meghirdetett Marshall-programnak, a NATO-nak és a többi katonai kötelezettségvállalásnak.

Hivatalba lépését követően Truman megkezdte a roosevelti vonalvezetésnek az amerikai nagytőke új érdekei szerinti átalakítását, az amerikai külpolitika, globálstratégiaátértékelését és az új prioritások megfogalmazását. Békés Rezső találó megfogalmazása szerint „ . . . ezek a lépések előbb fagyos légkörű hidegháborúba, majd Koreában a világháborúval fenyegető fegyveres konfrontációba sodorták a békét remélő emberiséget”. (32. 1.)

Bár nem külpolitika, mégis mint annak belső háttere és egyik lényeges meghatározója s a korszak egyik drámai felvonása, nem maradhat említés nélkül Truman belpolitikája sem. Az a belpolitika, amely éles antikommu- nista kampánnyal, a progresszív erők üldözésével szétzúzta az Egyesült Államok haladó mozgalmait. A szerző tényekkel, dokumen-tumok- kal nyújt bepillantást a McCarthy szenátor nevével is fémjelezhető politikába, az Amerika- ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság ténykedéseibe. A belső és a külső erőviszonyokban bekövetkezett változások azonban jelentős mértékben meghatározták Truman és a körülötte csoportosuló vezető személyiségek sorsát is. Azt a politikát ugyanis, amit Amerika elnökeként Truman majdnem 8 esztendőn át folytatott, fő irányaiban és céljaiban azok az amerikai vezető körök határozták meg, amelyek a II. világháború után gazdasági, politikai, katonai erejükre támaszkodva a világ feletti uralom megszerzésére törekedtek. Ezek az erők következetesen támogatták az elnököt, amíg úgy vélték, hogy annak tevékenysége biztosítja számukra a Pax Americanát. De annak felismerését követően, hogy ez a vezetés nem kivánt eredménnyel jár, az elnöknek buknia kellett. S ezt nem először, s nem is utoljára az amerikai elnökök történetében látványosan tette. A kongresszus nem utolsósorban Truman két elnöki periódusára való reakcióként fogadta el a 22. alkotmánykiegészítést, amely megtiltja, hogy bármely amerikai elnök két periódusnál többet tölthessen a Fehér Házban.

A könyv második része a szovjet-amerikai globális erőegyensúly kialakulásának (1953— 1968) folyamatát tárgyalja. Ennek során áttekinti Eisenhower, Kennedy és Johnson elnökségének időszakait.

Bemutatja Eisenhower útját az elnökség elnyeréséig. A demokrata párti Truman politikája fölött mondott ítéletet követően a Köztársasági Párt jelöltje, Eisenhower lett az Egyesült Államok 34. elnöke. A második világháború befejezése óta ő az egyetlen, aki két teljes elnöki periódust töltött ki a Fehér Házban. A helyzet, amelyben hatalomra került, nem a trumani elgondolásoknak megfelelően alakult. Egyrészt az erőviszonyok fokozatos változása a nyugati szövetségi rendszeren belül (mind gazdaságilag, mind politikailag), másrészt a Szovjetunió és a szocialista országok erősödése új „válaszokat” követelt az Egyesült Államoktól. A szerző hitelesen ábrázolja azt a folyamatot, amelyben Eisenhower és külügyminisztere, Dulles kidolgozta az új politikai doktrínát, melynek céljaként a szocialista útra lépett országok „fegyveres

x43