Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - DOKUMENTUMOK - Szocialista országok közös dokumentumai
VI. Bármennyire sokrétűek is a jelenlegi nemzetközi problémák, az európai és az egész világ- helyzet fejlődésének kilátásai nagymértékben attól függnek, sikerül-e kiküszöbölni a bizalmatlanságot, csökkenteni a szembenállás szintjét a két legnagyobb, különösképpen a nukleáris fegyverek területén hatalmas potenciállal rendelkező katonai-politikai szövetség - a Varsói Szerződés és a NATO - között. Fegyveres összeütközésük végzetes következményekkel járna minden nép számára. A Varsói Szerződés tagállamai régóta síkraszállnak mindkét szövetség feloszlatása és első lépésként katonai szervezeteik felszámolása mellett. E javaslat továbbra is érvényes. Hangsúlyozzák, hogy készek tárgyalásokat kezdeni a NATO-tagállamokkal megállapodás elérése érdekében, elsőként a katonai tevékenység kölcsönös csökkentésének kérdéséről. A mostani kiélezett nemzetközi helyzet azonban nem tűri a várakozást. Mielőbb olyan hatékony intézkedésekre van szükség, amelyek már most képesek csökkenteni a bizalmatlanságot a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai között és az aggályokat az agresszió lehetősége miatt. A Varsói Szerződés tagállamai nem törekednek katonai fölényre a NATO-tagállamokkal szemben, és nincs szándékukban megtámadni azokat, mint ahogy egyetlen más országot sem Európában vagy azon kívül. A NATO tagállamai szintén úgy nyilatkoznak, hogy nincsenek agresszív szándékaik. Ilyen körülmények között nem lehetnek olyan okok, amelyek megakadályoznák a két szövetséghez tartozó államokat abban, hogy kölcsönösen megfelelő, nemzetközi jogi jellegű kötelezettségeket vállaljanak. Figyelembe véve a jelenlegi helyzetet, ez különösen jótékony hatást gyakorolhatna a nemzetközi események egész további fejlődésére. Ezen elképzelésekből kiindulva, a Varsói Szerződés tagállamainak legfelső szintű képviselői javaslattal fordulnak az Észak-atlanti Szerződés tagállamaihoz: kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. A szerződés magja a két szövetség tagállamainak az a kölcsönös kötelezettségvállalása lehetne, hogy elsőként nem alkalmaznak egymás ellen sem nukleáris, sem hagyományos fegyvereket, következésképpn egyáltalán nem kerül sor arra, hogy elsőként katonai erőt alkalmazzanak egymás ellen. Ez a kötelezettségvállalás kiterjedne a szerződésben részt vevő valamennyi állam területére, katonai és polgári személyzetére, tengeri, légi és űrflottájára, valamint a tulajdonát képező más objektumokra, tekintet nélkül azok hollétére. Helyénvalónak tűnik, hogy a két szövetség tagállamai a szerződésben hasonló kötelezettségvállalást irányozzanak elő arról, hogy harmadik országgal szemben is lemondanak az erő alkalmazásáról, legyen az akár velük kétoldalú szövetségi kapcsolatban álló, akár el nem kötelezett vagy semleges ország. A szerződés lényeges része lehetne mindkét szövetség tagállamainak kötelezettségvállalása arról, hogy nem fenyegetik az olyan térségeket érintő nemzetközi tengeri, légi és kozmikus kommunikáció biztonságát, amelyekre nem terjed ki egyik ország nemzeti fennhatósága sem. A katonai erő alkalmazásáról történő lemondásra vonatkozó kötelezettségvállalást kívánatos lenne kiegészíteni a szerződésben olyan kötelezettségvállalással, amely szerint a jóakarat szellemében folytatnak tárgyalásokat a fegyverkezési hajsza felszámolására irányuló hatékony intézkedésekről, a fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről, valamint a leszerelésről, vagy a tényleges eredmények elérése céljából más rendelkezésre álló eszközökkel segítik elő az ilyen tárgyalások sikerét. 116
