Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - DOKUMENTUMOK - Szocialista országok közös dokumentumai
jék hegemonista politika folytatására, saját „érdekszféra” vagy „befolyási övezet” létrehozására. Az ülésen részt vevők meggyőződése, hogy számos konfliktus okainak megszüntetéséhez a gyarmatosítás és a faj üldözés összes maradványainak végleges felszámolására, a neokolonialista, a más népek elnyomására és kizsákmányolására irányuló politikáról való lemondásra van szükség. Egyértelműen ezt támasztja alá az Afrika déli részén kialakult veszélyes helyzet: a Dél-afrikai Köztársaság fajüldözői törvénytelenül megszállva tartják és a szomszédos afrikai országok elleni agresszió bázisául használják fel Namíbiát. Újabb bizonyítéka volt ennek az Atlanti-óceán déli részén 1982 tavaszán kirobbant fegyveres konfliktus. A helyi konfliktusok világméretű fegyveres összeütközésbe való átnövésének veszélye nagymértékben összefügg azokkal a kísérletekkel, amelyek az ázsiai, az afrikai, a latinamerikai és az óceániai államokat közvetlenül vagy közvetve katonai-politikai szövetségekbe próbálják bevonni, kiterjesztve rájuk e tömbök tevékenységi területét. Az ülés résztvevői, megerősítve, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak nincs szándékában bővíteni saját szövetségük tevékenységi területét, felhívják a NATO tagállamait is arra, hogy mondjanak le saját tömbjük tevékenységi területének a világ bármely térségére, többek között a Perzsa-öbölre történő kiterjesztéséről. A válsághelyzetek felszámolásához és megelőzéséhez növekvő mértékben járul hozzá az el nem kötelezett országok mozgalma, amelynek ezirányú gyakorlati lépései elismerést és támogatást érdemelnek minden állam részéről. Ugyancsak pozitív szerepre hivatottak e téren az olyan regionális államközi szervezetek, mint az Afrikai Egységszervezet és az Arab Liga. Az ülés résztvevőinek véleménye szerint Ázsia, Afrika, Latin-Amerika különböző területein a feszültségek megszüntetésének ígéretes útjait nyitják meg azok a kezdeményezések, amelyeket e térségek államai a jószomszédi kapcsolatok létesítésére és fejlesztésére, a béke és az együttműködés övezeteinek létrehozására tettek. Különösen időszerű az a javaslat, hogy az Indiai-óceán békeövezetté váljék. Ugyancsak fontos szerepet játszana az Indiai-óceánon való katonai tevékenység korlátozásáról és azt követően a megszüntetéséről szóló szovjet-amerikai tárgyalások felújítása és sikeres befejezése. Politikai eszközökkel kell megoldani a Karib-medencében és a Délkelet-Ázsiában meglevő problémákat, és hozzájárulni a béke megszilárdításához Ázsiában és a Csendes-óceán térségében. Az ülés résztvevői különleges fontosságot tulajdonítanak a leginkább elhúzódó és legveszélyesebb válsághelyzet, a közel-keleti konfliktus megoldásának. Élesen elítélik Izrael libanoni invázióját, a palesztin és a libanoni nép elleni agresszióját, Nyugat-Bejrut polgári lakosságának kegyetlen lemészárlását. Ennek során Izraelt azok ösztönözték agresszív cselekményeinek végrehajtására, akik kívülről nyújtottak segítséget és támogatást számára. Az ülés résztvevői követelik az izraeli csapatok azonnali és teljes kivonását Libanonból, s azt, hogy biztosítsák az ország függetlenségét, szuverenitását, egységét és területi épségét. Kedvező véleménnyel fogadták az arab állam- és kormányfők fezi tanácskozásának a közel-keleti probléma rendezésére előterjesztett elveit. Meggyőződésüket fejezik ki, hogy az átfogó közel-keleti rendezésnek tartalmaznia kell az izraeli csapatok teljes kivonását az 1967 óta megszállt összes arab területekről, így Jeruzsálem keleti részéből is; a Palesztinái arab nép törvényes jogainak elismerését, beleértve jogát saját, független államának létrehozására; a térség minden állama jogának szavatolását a biztonságos és független létezésre és fejlődésre; a háborús állapot megszüntetését az arab államok és Izrael
