Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)

1983 / 4. szám - DOKUMENTUMOK - Szocialista országok közös dokumentumai

II. A háború elkerüléséért vívott harcban központi helyet foglal el a fegyverkezési ver­seny megfékezése s az előrehaladás a leszerelés, különösen a nukleáris leszerelés ügyében. Az utóbbi időben a nukleáris fegyverek kifejlesztésére és gyártására elfogadott és már megvalósulóban levő amerikai programok, valamint a legújabb tudományos ered­ményeken és felfedezéseken alapuló fegyverek kifejlesztése — beleértve a világűrben és a világűrből folytatott hadműveletekre alkalmas rendszereket és eszközöket - arra hiva­tottak, hogy egyebek között Európában is többszörösére növeljék az Egyesült Államok fegyvertárának pusztító erejét. A fegyverzetek növelésének ez a politikája, amelyet az Egyesült Államok és néhány szövetségese folytat azzal a céllal, hogy katonai fölényre tegyen szert, a nemzetközi stabilitás megbontásához vezet. Az általuk meghirdetett új katonai programok szorosan kapcsolódnak a „nukleáris támadás eszközeit megsemmisítő első csapás”, a „korlátozott nukleáris háború”, az „el­húzódó nukleáris konfliktus” és több más ilyen hadászati koncepció és doktrína eszkalá­ciójához. Mindezen agresszív, a békét fenyegető doktrínák mögött olyan számítás hú­zódik meg, mintha elsőként alkalmazva a nukleáris fegyvert, győzni lehetne egy nukleá­ris háborúban. Az ülésen képviselt államok nyomatékosan hangsúlyozzák: bármilyen számítás, amely a nukleáris háború kirobbantására és az abban elérhető győzelemre irányul, értel­metlen. Ha sor kerülne nukleáris háborúra, annak nem lenne győztese. Ez elkerülhetetle­nül egész népek megsemmisüléséhez, óriási pusztításhoz és a földi élet és az emberi civi­lizáció számára katasztrofális következményekhez vezetne. A hasonló számításokon alapuló katonapolitika elkerülhetetlenül maga után von még más, rendkívül veszélyes következményeket is: Először: az újabb és újabb nukleáris fegyverrendszerek és más tömegpusztító esz­közök létrehozása és telepítése még inkább megingatja a katonai-stratégiai stabilitást, növeli a nemzetközi feszültséget, bonyolultabbá teszi az államok kapcsolatait. Másodszor: a fegyverkezési verseny fokozódása ellentétes a katonai-stratégiai egyensúly mind alacsonyabb szinten történő fenntartásával, amelyre - a katonai versen­gés ellen síkraszállva - a Varsói Szerződés tagállamai törekednek. A fegyverzetek növe­lése említett programjainak végrehajtása a katonai szembenállás szintjének növekedésé­hez vezet; a béke még ingatagabbá, még törékenyebbé válik. Harmadszor: a fegyverkezési verseny újabb fordulójával még bonyolultabbá válnak a nukleáris fegyverek és más tömegpusztító eszközök. Ennek következtében jelentősen fokozódnak a korlátozásukra és csökkentésükre irányuló nemzetközi szerződések ki­dolgozásának nehézségei. Mindezt számításba véve az ülésen képviselt államok úgy vélik, hogy késedelem nél­kül, addig kell cselekedni, amíg van lehetőség a fegyverkezési hajsza megfékezésére és a leszerelés ügyében való előrehaladásra. Abból indulnak ki, hogy valamennyi államnak — ha szívén viseli saját népe s az egész emberiség sorsát - objektív érdeke annak megaka­dályozása, hogy a világ háborúba sodródjon. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy az államok s elsősorban a nukleáris hatalmak nyilvánítsák ki politikai akartukat és készségüket az együttműködésre. Elengedhetet­len, hogy katonapolitikájuk kizárólag védelmi célokat szolgáljon, és legyen tekintettel minden állam jogos biztonsági érdekeire. Politikájuk ne gátolja olyan megállapodások elérését, amelyek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének szigorú tiszteletben tar­tásával a fegyveres erők és a fegyverzetek hatékony csökkentéséhez vezetnek. Ezzel összefüggésben az ülés résztvevői azt várják, hogy a Szovjetunió egyoldalú kötelezettségvállalásának - miszerint elsőként nem alkalmaz nukleáris fegyvert - megté­107

Next

/
Oldalképek
Tartalom