Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - Szántó Borisz: A tudományos-műszaki haladás és a nemzetközi erőviszonyok alakulása
A világ 1979-ben összesen kb. 150 milliárd dollárt költött K-fF-re (kutatásra és fejlesztésre), és összesen kb. 3 millió tudóst és mérnököt foglalkoztatott ezen a területen. A 150 milliárd dollár 85 százalékát hat országban költötték el: az Egyesült Államokban, a Szovjetunióban, az NSZK-ban, Japánban, Francia- országban és Angliában. A katonai K-|-F részaránya 25 százalék, de az Egyesült Államokban 50, Angliában 48, Franciaországban 30, az NSZK-ban 11, Japánban pedig 2 százalék.3 Más források szerint katonai K-j-F-re világátlagban az összes kutatási kiadások 40 százalékát fordították.4 A hadikiadásokra szánt összegek kb. egytizedét fordítják katonai K+F-re. Az Egyesült Államok használja fel a világ hadiipari K-f-F-ráfordításainak kb. a felét, a Szovjetunió kb. az egyharmadát, ketten együtt a teljes összeg 75-85 százalékát. A Kínai Népköztársaság e kiadásait 1979-ben 1 milliárd dollárra becsülték, kevesebbre, mint az NSZK-éit (i,r milliárd $). A 3 millió tudományos kutató közül (egyes becslések szerint a világon eddig élt tudósok 95 százaléka napjainkban él és dolgozik) 1,2 millió az Egyesült Államokban, 1,3 millió pedig a Szovjetunióban él. Összesen kb. 1 millió tudományos kutató tevékenykedik a katonai K+F szférájában.0 Mintegy 50 százalékuk az E- gyesült Államokban, ahol katonai K+F-feladatokon több mérnök és fizikus dolgozik, mint a fejlődő országokban összesen.6 Az elmondottak alapján megerősítve érezzük, hogy a tudományos-műszaki haladás technikai avantgarde-ját ma a katonai K+F képezi, ennek eredményeit és melléktermékeit használja fel a polgári ipar innovációs forrásként az új termékek és gyártási eljárások kifejlesztésére. A katonai K+F húzóhatása közvetlenül a hadiiparban létrehozott termékek mintegy egyötödének polgári termékké válásában, közvetve pedig ennél jóval szélesebb körben jelentkezik. Ma már tudjuk, hogy „holnap” el fog terjedni a száloptika, a lézertechnika, a sötétben látás technikája, a nagy tömegű adatok gyors feldolgozása - hiszen a korszerűen felszerelt hadseregek már rendelkeznek velük. Egyes szakértők szerint a katonai kutatások hatalmas összegeket vonnak el a gazdaságtól, és ezzel gyengítik annak versenyképességét. Ezzel magyarázzák például az Egyesült Államok relatív előnyvesztését is. A hadikiadások antihumá- nus és parazita jellegéhez persze nem fér kétség. E nézet képviselői azonban elfeledkeznek arról, hogy a katonai K+F-szféra jelenti az Egyesült Államokban a húzóerőt az ipar számára. Az Egyesült Államok annyit költ katonai K+F-re, mint Japán és az NSZK az összes K+F-programra.7 Minden nagyobb innováció itt gyökerezik. A fegyverkezési hajsza és annak K+F-részének szorgalmazása tehát az Egyesült Államokban az ipar innovációs potenciálja tudatos növelésének, a technikai fölény megőrzésének is eszköze. Azokban az országokban, ahol a katonai K+F nem annyira jelentős, más technológiai húzóerőről gondoskodnak. (Japánban ezt a szerepet a licencvásárlás és az alapkutatás játssza, mely a K+F- ráfordítások 23,3 százalékát teszi ki. Franciaországban a K+F-források egyötödét, az NSZK-ban egynegyedét fordítják alapkutatásra.)8 56
