Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Benda László: Gondolatok az afgán fejlődés sajátosságairól
akad még alkalmas osztható földterület. Az új törekvések fő szempontja az, hogy a termelékenységet biztosítsák, és ezáltal az áruellátás - a lehetőségekhez mérten - folyamatos legyen. így lehetővé válik a középbirtokok fölvirágzása, illetve a törvény szabta birtokhatár keretein belül még a volt földesuraknak is hajlandók területet juttatni, amennyiben vállalják annak hatékony megművelését. Ezzel jelentős politikai gesztust is tettek az afgán társadalom fontos rétegei felé, és hozzájárultak a nemzeti megbékélés előmozdításához. A vízhasználatot szabályozó rendelet is széles körű lehetőséget teremt a parasztoknak, mindazonáltal a kormány fokozott figyelmet fordít arra, hogy ne sértsék meg a vízhasználattal kapcsolatban kialakult helyi hagyományokat sem. Mindez nemcsak a kormányzat hatékonyságra és mértéktartásra mutató gazdaságpolitikai irányváltását tükrözi, hanem híven érzékelteti a népfrontpolitika jegyében meghirdetett, árnyalt és rugalmas belpolitikai törekvéseit is, amelyek a nemzeti megbékélést szolgálják. A józanabb elképzelések szerint az agrárreform új szakasza akár 3-4 évig is eltart. íg y 198 3 elején már 21 tartományban befejeződött vagy végéhez közeledik a reform, a többi 8-ban pedig folytatódik az előkészítő munka. A program kiterjedtségére jellemző, hogy mintegy 1,57 millió parasztcsaládot érint, vagyis - a hagyományosan népes családmodellt figyelembe véve - Afganisztán lakosságának legalább háromnegyedének életére kihat. Időközben már több mint 1200 termelőszövetkezetet alakítottak, s ezekben több mint 200 ezer paraszt tömörül. Csupán az elmúlt esztendőben 3,5 millió afgán paraszt kapott kormányhiteit, és a parasztok több mint 80 százaléka rendelkezett a földbirtoklás jogát elismerő dokumentumokkal. A kormányzat vetőmaggal és műtrágyával segíti a termelőket, s kedvező feltételű hitelekkel és gépekkel is igyekeznek ösztönözni a mezőgazdasági termelés fölfuttatását. A Forradalmi Tanács Elnöksége még 1981-ben eltörölte 4,3 millió parasztnak az állammal szemben fennálló, mintegy 722 millió afgáni adósságát. A kormányzat erőfeszítéseket tesz a nomád lakosság letelepítésére is. Jelenleg mintegy 3 millióra becsülik az Afganisztán és Pakisztán között „ingázó” nomád törzsek lélekszámát. Ezt a réteget Ziaul Hak pakisztáni kormányzata tudatosan igyekszik kihasználni az afgán „menekültek” számának manipulálására . . . „Irányított gazdaság” Afganisztán sajátságos gazdasági hagyományai alapján - a fölvázolt agrárreform mellett - az ipar, a kereskedelem és a bankélet terén általánosságban még erősebben különbözik a nem kapitalista útra tért többi fejlődő ország példájától. A központi kormányzat gazdasági tevékenysége ugyanis már jóval a forradalom előtt megerősödött. Ez az 50-es évek közepétől megfigyelhető tendencia azonban nem érintette alapvetően a fennálló társadalom struktúráját, ugyanakkor 83
