Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Benda László: Gondolatok az afgán fejlődés sajátosságairól
BENDA LÁSZLÓ Gondolatok az afgán fejlődés sajátosságairól >,A nem kapitalista út korántsem általános törvényszerűség, hanem a szocializmus sokféle megközelítése közül bizonyos konkrét történelmi feltételek mellett lehetséges út, ... amelynek feltételét a szocialista világrendszer ereje, befolyása adja, de amiben további objektív és szubjektív tényezőknek is nagy szerepük van.”1 A fejlődő országok forradalmi útlerövidítésének idézett meghatározása az egyes esettanulmányok számára okkal hangsúlyozza a konkrét helyzet elemzését. Afganisztán elmúlt fél évtizedének történelmi fejlődése, a nemzeti demokratikus forradalom korábbi példáitól eltérő, sajátságos vonásai méltán hívták föl magukra a figyelmet. Az alábbi tanulmány arra tesz kísérletet, hogy - bevett fordulattal élve - a teljesség igénye nélkül bizonyos tényezők (a történelmi örökség, a gazdasági adottságok, a munkásosztály fejlődése, a forradalom élcsapatának különös adottságai, illetve a párt és a fegyveres erők kapcsolatai) kiemelésével összegezze az afganisztáni fejlődés sajátosságait. Az örökség 1978. április 27-én Afganisztánban néhány órás harccal megdöntötték Mohammad Daud rendszerét. A győzedelmeskedő nemzeti demokratikus, antiimperia- lista és antifeudális forradalommal új korszak kezdődött e közép-keleti ország történelmében. A hatalomra jutott Afganisztáni Népi Demokratikus Párt (ANDP) törekvése alapvetően arra irányult, hogy megszabadítsák az országot a középkori örökségtől, és véget vessenek az évszázados elmaradottságnak. Az afgán vezetésnek ilyen körülmények között az volt a feladata, hogy minél gyorsabban átszervezze a társadalom, a gazdaság és a kultúra meghatározó intézményeit, hogy 79
