Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - Szántó Borisz: A tudományos-műszaki haladás és a nemzetközi erőviszonyok alakulása
SZÁNTÓ BORISZ A tudományos-műszaki haladás és a nemzetközi erőviszonyok alakulása Napjainkban a nemzetközi helyzetet a feszültség fokozódása, az Egyesült Államok katonai erőfölényre való törekvése és az egyes országok közötti kapcsolatokban a katonai erő tényezőjének előtérbe kerülése jellemzi. Ezek a nyugtalanító folyamatok azonban csak felszíni jelenségeknek tűnnek a tudományos-műszaki és gazdasági erők globális hatásához képest, mely mind számottevőbb a nemzetközi kapcsolatokban. A kapitalizmus Lenin által felfedett egyenlőtlen gazdasági és politikai fejlődésének törvénye1 újszerűén nyilvánul meg, de változatlanul érvényes korunkban is. A tudományos-műszaki haladás hatására átalakult és átalakul a nemzetközi kapcsolatok teljes rendszere, ezen belül az egyes országok külpolitikája. Változnak a nemzetközi erőviszonyok elemzésének szempontjai is. Az erőviszonyok rendszerében jelentős komponenssé lépett elő a nemzeti tudományos-műszaki potenciál és hatékonyságának jellemzője, valamint az ezt kihasználó innovációs politika. Jól tükrözi ezt az Egyesült Államok nemzetközi politikáját vizsgáló szenátusi bizottság egyik jelentése: „Az Egyesült Államok rövid és hosszú távú jövője szempontjából a tudomány és a technológia nagyobb figyelmet érdemel, mint a nemzeti politika bármely más eleme, a nemzetközi programok bármely más összetevője”.2 A „technológiai rés” Ha a technológia fogalmába - a termék- és a gyártástechnológia mellett - beleértjük mindazt, ami a műszaki fejlettséget meghatározza, akkor az országok közötti technológiai rés a nemzeti tudományos-műszaki potenciálok és hatékonyságuk közötti különbség. A tudományos-műszaki potenciál által meghatározott technológiai szintek 54
