Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 4. szám - SZEMLE - Magas István: A francia gazdaság érdekei és az EK
változások nyomán a fejlett tőkés országokban egyetemlegesen halódó acél- és textilipar megmentésére indított, EK-szinten is egyeztetett akció sem. Jóllehet az 1974-1975-ös világgazdasági válságot követően állami injekciókkal még erőre kaptak ezek az ágazatok, az 1980-as évek elejére azonban mindkét iparág - az EK egészében is - súlyos válságba került. Összességében nézve, valóban jó fejlődési pályára csak a francia autóipart sikerült terelni, mely mind méreteinél, mind műszaki színvonalánál fogva a tengerentúli óriások nyomában jár. (Igaz, a külföldi tőke is jelentős szerephez jutott az ágazat felfutásában.) Az elmúlt évtized elején az ország 1980-as évekbeli jövőjéről a Hudson Insti- tute-tal készíttetett jelentés4 optimista előrejelzései azonban messze nem váltak valóra. Az 1970-es évek második felére, a korábbi időszakokkal ellentétben, a francia és a nyugatnémet érdekek szokatlanul erősen összefonódtak a közösségen belül, mely az eltérő koncepciójú gazdaságpolitikák érezhető közeledésében is megnyilvánult. Ez részben abból adódott, hogy az egymás közti kereskedelem s ezáltal a kölcsönös konjunkturális függés jelentősége mindkét fél számára tovább nőtt. Másrészt annak volt köszönhető, hogy R. Barre volt miniszterelnök megpróbálta a német gazdaságfilozófia szigorú, de mégis szabadpiaci elveit (az árellenőrzés visszafogását, a kormány direkt beavatkozó szerepének csökkentését az iparirányításban stb.) átültetni a francia gazdaságpolitika gyakorlatába - tegyük hozzá, nem minden eredmény nélkül. Lényegében a közös érdekeltség fokozódását fejezte ki az a tény is, hogy Franciaország csatlakozott az európai pénzügyi rendszerhez, az EMS-hez.5 A csatlakozás első számú indítéka az volt, hogy az árfolyamok vállalt stabilizációjával az európai partnerekkel folytatott kereskedelmet a kormányzat biztos mederben tudhassa (láttuk, hogy e forgalom aránya a francia külkereskedelemben igen nagy), továbbá, hogy az ebből esetlegesen származó külső inflációs nyomás terheit csökkentse. A megbízható árfolyam-alakulásban való francia érdekeltség is jól érthetővé válik, ha meggondoljuk, hogy az NSZK (melynek pénze az EMS vezérvalutája) a francia export legnagyobb felvevőpiaca: 1981-ben ide irányult az összes francia kivitel 15 százaléka. Az NSZK számára a francia piac majdnem hasonló jelentőségű; ide irányult összes kivitelének 12 százaléka. Az EMS-ben való közös részvétel olyan konfliktusokat is szül, melyek kifejezetten bilaterális természetűek, de amelyeknek rendezése a többi résztvevőit is érinti. Ilyennek minősül a francia-nyugatnémet kereskedelemben - egyébként közel sem új keletű - francia deficit. 1965 óta változó mértékű, de mindig francia mérleghiányt lehetett regisztrálni. E krónikus tünet, melynek sajátos, áruszerkezeti oldalról megérthető magyarázatai vannak,6 olyképpen felerősödött (1981-ben kb. 40 Mrd FFr-os deficit alakult ki, mely 1982-ben sem csökkent számottevően), hogy kényszerűen megbolygatta a meglevő EMS-árfolyamokat: 1983 tavaszán a frank a DM viszonylatában 8 százalékkal leértékelődött. 51
