Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - Kiss J. László: A katonai erők összehasonlításának néhány módszertani nehézsége
nyékét és öss2efüggéseket inkább tendencia jellegűnek, semmint egzakt számviszonyoknak minősítik. Már az adatfelvétel során, nevezetesen az empirikus adatok minősítésének szakaszában, igen lényeges a definíciós „rések” megmutatása, a különféle fegyverek, illetve fegyverrendszerek különböző besorolási kritériumainak meghatározása. Jól megfigyelhető ez a probléma a tervezett közép-hatótávolságú euro- hadászati amerikai rendszerek és a szovjet SS-20-as rakéták értelmezésének esetében. A definíciós kritériumok sokaságának - célválasztás, célpontosság, ható- távolság, mozgóképesség stb. - figyelembevétele is csupán hipotetikus eredményre vezet, és erősen függ a kiinduló adatoktól. Az alapadatokat az új információk jelentősen módosíthatják. A vizsgált haderők egészéből az egyes potenciálok elkülönítése, illetve az egyes alapadatokból specifikus részterületek kialakítása csak akkor ésszerű, ha az adatokat csak egyszer vesszük figyelembe, így az adatok konstans összege megmarad. Habár az egyes részterületek integrális jellegűek, az egyes összehasonlítások eredményeinek összegezése vagy kombinációja félrevezető lehet. Az adatok meghatározott kritériumok alapján történő elkülönítése és kombinációja ellentmondásban áll egymással. Ennek az oka abban rejlik, hogy a részterületek elkülönítését számottevően megnehezíti az a tény, miszerint a mai fegyverek és fegyverrendszerek jelentős részének multifunkcionális jellege, illetve nagy alkalmazási rugalmassága van.16 A FROG rakétarendszer például mind taktikai nukleáris, mind hagyományos fegyverzetként alkalmazható. A repülőgéprendszerek különösképpen nagy alkalmazhatósági rugalmasságukkal és multifunkcionális jellegükkel tűnnek ki: bevethetők a földi harc támogatására rövid, közép-, hosszú távon egyaránt, továbbá (konvencionális és nukleáris felhasználhatóságukon kívül) mint nagy hatótávolságú ballisztikus vagy szárnyas rakétával felszerelt nehéz, illetve közepes bombázó repülőgépek hadászati és interkontinentális-stratégiai funkciókkal is rendelkeznek. Az ilyen jellegű problémát jól mutatta a szovjet Backfire bombázó besorolásának módosítására irányuló amerikai törekvés a SALT-tárgyalások során. A katonai erők összehasonlításakor az egyes fegyverek, illetve fegyverrendszerek csak egyszer sorolhatók a megfelelő specifikus részterülethez, bár végső soron az összhatásuk kölcsönhatása a meghatározó. A nukleáris háború „korlátoz- hatóságán” vagy „fokozatosságán” alapuló számítások a Szovjetunió és a szocialista országok részéről nem elfogadhatók. Ezenfelül az alkalmazhatósági rugalmasság és a multifunkcionalitás mellett problémát okoz az eltérő struktúrákban működő fegyverrendszerek összehasonlíthatósága. A fegyverrendszerek specifikus, funkcionális jellege esetről esetre változhat, a priori és egzakt módon nem határozható meg. Az összehasonlítást nehezíti a minőségi paraméterek rendkívül összetett volta. Teljesen kézenfekvő, hogy alkalmazhatósági rugalmassága és multifunkcionalitása következtében egy szupermodern fegyverrendszer egészen más minőségi érték49
