Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 1. szám - Borsi Emil: Főbb tendenciák a szocialista közösség államai közötti kapcsolatokban a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján
teljesebben bontakozik ki ennek mindkét oldala. Az önálló szocialista állami keretek közötti fejlődés eredményeként az államközi kapcsolatokban törvényszerűségként erősödött meg az önálló állami tényezők szerepe; a politika önálló kidolgozása és végrehajtása, a nemzeti érdek, az általános demokratikus és szocialista államközi elvek. A szocializmus lényegéből és fejlődésének kettős tendenciájából adódóan az önálló állami tényezők megnövekedett szerepe törvényszerűen nem az elkülönüléshez vezet — bár ezt a veszélyt is magában hordozza -, hanem egyidejűleg az önálló szocialista államok fokozottabb, elmélyültebb együttműködéséhez is. Az elkülönülést a kommunista párt helyes, marxista-leninista, internacionalista politikájával kell megakadályozni, a szocializmus fejlődésében ható alapvető tendencia mindkét oldalának egyidejű figyelembevételével. Lenin hangsúlyozta, hogy a burzsoá nacionalizmussal szemben, amely a nemzetek megosztására és a saját nemzet részére nagyobb előny kierőszakolására törekszik más nemzetekkel és államokkal szemben, a proletár internacionalizmus alapján a munkásosztály harcol mindenféle kiváltság és elkülönülés ellen, a nemzetközi összefogás megvalósításáért. „Nem az a feladatunk, hogy különválasszuk a nemzeteket, hanem az, hogy az összes nemzetek munkásait egybeforrasszuk.”3 A szocializmus fejlődésének elemzése világosan mutatja az internacionalizáló- dás tendenciájának mind fokozottabb kibontakozását is. A szocialista népgazdaságok, a politika, a kultúra, a társadalom fejlődése törvényszerűen együtt jár az állami kereteket magukban foglaló korlátok átlépésével, az összekapcsolódás, az együttműködés szükségszerű kiszélesítésével, mélyítésével is. A szocialista közösség országainak többségében - az európai térségben - a termelés további gyors fejlesztését mindjobban akadályozó nemzeti tényezők (az egyes országok természeti kincsekkel, energiahordozókkal, nyersanyagokkal, munkaerővel való ellátottságának korlátái, továbbá a mind modernebb technika és technológia alkalmazása és a nemzeti piac felvevőképessége közötti növekvő ellentmondás leküzdésének erősödő szükségessége) objektíve kikényszerítik az állami elkülönülés felszámolását úgy a gazdaságban, mint a politikában, a kultúra, a tudományok stb. fejlesztésében. A termelőerők területén mindinkább ható kettős folyamatot, a népgazdaság keretei közötti fejlődést, valamint a nemzetközi piacra való növekvő méretű termelést mutatja, hogy a szocialista közösség országainak együttes külkereskedelmi forgalma a világrendszer kialakulása óta eltelt évtizedek alatt igen nagy mértékben növekedett (n-szeres és 48-szoros között vannak a mutatók!).4 A külkereskedelmi forgalom növekedése gyorsabb volt, mint a társadalmi termelésé. Ez az arány a hetvenes években bonyolultabbá vált körülmények közepette is fennállt. A szocialista közösség országainak összesített külkereskedelmi forgalma az évtizedek folyamán 3-5- szörösére emelkedett.5 A gazdaságban erősödő internacionalizálódásra támaszkodva, hasonló folyamat bontakozik ki a szocialista közösség országaiban a társadalmi és a politikai struktúra, a kultúra, a tudományok stb. területén is. Az internacionalizálódás tendenciájának objektív alapja a termelőerők fejlődé4
