Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - HÁBORÚ, KATONAPOLITIKA, HADITECHNIKA - Szentesi György: A hadászati fegyverfejlesztés és a fegyverzetkorlátozás néhány időszerű haditechnikai, katonapolitikai kérdése
fegyverek ugyanakkor fenyegetik a nyugat-európai célpontokat, míg a Nyugat-Európában telepített hadászati fegyverek számára célpontként a Szovjetunió európai területén azon települések és objektumok szolgálnak, amelyekre az Európán kívül telepített különféle, amerikai atomfegyverek is irányulnak. Kivonás vagy megsemmisítés. Az amerikai javaslatok említett két fő hiányossága mellett van egy harmadik elfogadhatatlan követelés is. Nevezetesen az, hogy az Egyesült Államokat - egy potenciális megegyezés esetén - nem elégítené ki a szovjet rakétáknak az Uralon túlra való kivonása, hanem feltétlenül a megsemmisítést szorgalmazzák. Azzal számolni kell, hogy a jelenlegi légi szállítási lehetőségek, a nagy kapacitású és meglehetősen gyors katonai szállító repülőgépek lehetőséget adnak e rakétafegyver-rendszereknek néhány nap alatt a Szovjetunió európai területére való előrevonására - igaz, nem észrevehetetlenül. Az amerikai kívánság azonban mégsem reális. Éppen az Egyesült Államok rendelkezik a legnagyobb légi szállítási kapacitással, s ha elhatározza, akkor európai haderejét atomfegyverek légi úton való szállításával jelentősen képes fokozni (persze ugyancsak nem észrevehetetlenül). Van azonban egy másik ok is, ami miatt értelmetlen lenne az esetleges kivonásra kerülő szovjet SS-20 típusú rakétákat megsemmisíteni. Tegyük fel, hogy sikerül Európában megállapodást elérni - természetesen Franciaország és Nagy-Britannia harceszközeinek figyelembevételével. Az idők folyamán a két ország a jelenlegi terveik valóra váltásával jelentősen emeli közép-hatótávolságú atomfegyvereivel célba juttatható atomtölteteinek számát, mely növelést a Szovjetunió is kénytelen lenne az egyensúly fenntartása végett követni. Ebben az esetben felhasználhatná tartalékba helyezett fegyvereit. A megsemmisítésre tehát csak egy esetben kerülhet sor: ha az mindkét fél összes ilyen jellegű fegyverére vonatkozna, ez pedig a jelenlegi helyzet ismeretében egyelőre távol van a realitástól. A. szovjet javaslat. A realitások talaján állva, a valóságos európai erőviszonyok figyelembevételével a Szovjetunió az egyik amerikai javaslatot sem fogadhatja el, hiszen ez egyebek között azt is jelentené, hogy a francia és az angol rakétafegyverekről sem most, sem pedig a jövőben ne vegyen tudomást. Természetes, hogy a Szovjetunió semmiképpen sem követelheti amerikai tárgyalópartnerétől, hogy az európai szövetségesei nevében tárgyaljon, azok közép-hatótávolságú atomeszközeiről. Azonban az erőviszonyok meghatározásánál, az erőegyensúly kiszámításánál - mivel ezekről a fegyverekről minden szükséges adat kellően ismert és rendelkezésre áll - lehetetlen őket egyszerűen figyelmen kívül hagyni. Hasonlóképpen nem hagyhatók figyelmen kívül a közép-hatótávolságú atomfegyverek célba juttatására alkalmas közepes bombázó és vadászbombázó repülőgépek sem. Ezeket tükrözi a Jurij Andropov által 1982 decemberében ismertetett szovjet javaslat, amely messzemenően figyelembe veszi az európai közép-hatótávolságú fegyverhordozók mennyiségi egyensúlyán kívül a minőségi egyensúly iránt korábban hangoztatott nyugati igényeket is. A javaslat lényege, hogy a Szovjetunió hajlandó a Nyugat-Európát fenyegető szárazföldi telepítésű közép-hatótávolságú ballisztikus rakétáinak számát az angol és francia rakétákéval megegyező mennyiségre — 162 darabra - csökkenteni, amennyiben a Nyugat közép-hatósugarú repülőgépeinek számát a szovjet gépekével megegyező mennyiségre — mintegy 461 darabra — mérsékeli. A szovjet javaslat még itt sem áll meg: ha az angol és a francia rakéták mennyiségét esetleg mégiscsak csökkentik - akkor ezt a csökkentést a Szovjetunió is követi. Ez a kétségkívül korrekt javaslat azt jelentené, hogy a Szovjetunió európai területén ál- lomásoztatott 496 db rakétából 334 db-ot leszerel. E rakéták nagyobb részét megsemmisítik, kisebb részét (feltehetően az SS-20-asokat) pedig olyan távolságra vonják vissza a Szovjetunió Urálon túli, ázsiai területére, hogy az egyetlen közép-európai célpontot se érhessen el. A Szovjetunió hajlandó lenne tárgyalni nemcsak a hordozóeszközök, hanem a robbanótöltetek száma alapján kialakítandó eurohadászati egyensúlyról is.9 Ezt a készséget Jurij Andropov 1983. május 3-án nyilvánosan is bejelentette. Az európai atomfegyverkezés vagy leszerelés így a nyugati országok, elsősorban az Egyesült Államok kormányzatától függ, s éppen ezért a kilátások nem túl biztatók. Mindkét eddigi amerikai javaslat leplezetlen célja volt, hogy zsákutcába juttassa az európai közép-hatótávolságú atomfegyverek korlátozásáról s csökkentéséről folyó tárgyalásokat, vagyis hogy - a NATO 118
