Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - HÁBORÚ, KATONAPOLITIKA, HADITECHNIKA - Kende István: A háború mint "a politika folytatása" a nukleáris korban
hanem hogy azt elfogadhatóvá tegyék. Elfogadhatóvá és elhihetővé a szinte elhihetetlent: az adott politikai cél szolgálatában mégis megindítandó nukleáris háborút. És itt jelentkezik egy újabb nyomós érv a clausewitzi politika-tétel mellett. A felkészítés a nukleáris háborúra, a hozzászoktatás a gondolatához, a megnyugtatás abban az értelemben, hogy „téged nem érint”, hogy „másra korlátozódik”, hogy „mi leszünk a győztesek”, hogy létezik „első csapáshoz” való jog - nemcsak politikai tett, hanem politikai felkészítés is! Felkészítés, mégpedig éppen egy adott politika vitelére, szükség esetén „más eszközökkel” - nukleárisokkal - való folytatására! Az ilyen elhatározás meghozatalára biztosít szabad kezet, hogy valaki nem vállalja szerződésileg: nem alkalmaz első csapást. Szerződést meg lehet szegni, a történelem számtalan példája, sajnos, igazolja ezt. De az is igaz, hogy egy kötelezettség vállalása még annak a kezét is megköti az előkészületek terén, aki csalárd módon vállal kötelezettséget. Különösen napjainkban, amikor a tömegek szerepe, nyomásának súlya rendkívüli módon megnövekedett a politikában. Az ő fellépésük is a politika folytatásává vált, ismét más eszközökkel. Adott esetekben éppen a „hivatalos” politikától eltérő politika folytatása, azétól eltérő eszközökkel. Részben éppen ezért veszedelmes a mai háború politikai tartalmának, a clausewitzi tételnek a tagadása. Ha a háború valóban megszűnne politikum lenni, ha elveszne a politika primátusa azért, mert a „más” eszközök nem hagyományosak, hanem nukleárisak, akkor a primátus a nukleáris haditechnikáé lesz. Akkor a felelősség a világ sorsáért, pontosabban a világbéke fenntartásáért, átalakulna a technika függvényévé, mivelhogy nem a politika, nem á társadalom mozgásainak és törekvéseinek a függvénye többé. S akkor a felelősség lényege is megváltozott. Valóban nincsen „jó” atombomba és „rossz” atombomba, hiszen minden oldalon egyaránt pusztítja az emberiséget! De van „jó” és „rossz” cél, szándék, és törekvés. Lehet felelőtlenség,. amely az emberiség nagyobb részének elpusztítása árán is kész vélt előnyöket keresni, győzelmet remélni. Lehet elképzelés, amely szerint elegendő egy pusztító háborút a „saját” földtől távol tartani. A máséért e szerint az elképzelés szerint nem kár, legkevésbé az „ellenségéért”. Márpedig ennek a szándéknak a szolgálata, bármilyen eszközzel „folytatná” is érte tevékenységét az, aki ezt a politikát vallja: politikai szolgálat, elhatározása kifejezetten politikai elhatározás. S aki kidolgozza, aki szolgálja ezt a politikát, annak ismernie kell felelősségét, amit nem csökkent korunk forradalmian új technikája. Ha a nukleáris fegyverekre való hivatkozással kizárnánk a politika szerepét, akkor abba is belenyugszunk, hogy a háborút „politikailag” elhárítani csak akkor lehet, ha nem lenne (vagy ha a jövőben nem lesz) semmilyen nukleáris fegyver. A békéért azonban nemcsak a „mindent vagy semmit” elve alapján kell harcolni, nemcsak a nukleáris fegyverek teljes megsemmisítését tekinthetjük egyetlen célnak. De egyelőre az azonnali befagyasztásért, korlátozásért, részleges leszerelésért stb. is kell harcolni, mert az általános és teljes leszerelés cél ugyan, de átmenetileg, szerényebb eredményekkel is meg kell elégednünk. 1 Carl von Clausemit\: A háborúról. Zrínyi Kiadó, 1961. I. köt. 56. 1. 3 Dieter Sengbaas: Abschreckung und Frieden. Studien zur Kritik organisierter Friedlosigkeit. Europäische Verlagsanstalt, Frankfurt, 1981. 56. 1. 3 Clausemt^: i. m. II. köt. 447. 1. 4 Lásd egyebek között R. Aron: Penser la guerre: Clausewitz., továbbá G. Hill (szerk.): Clausewitz in Perspektive c. tanulmánygyűjtemény, ezen belül főként A. Vagts, H. Rothfels, G. Ritter és D. Senghaas írásai; M. Howard különböző könyvei és tanulmányai stb. 5 ClausewiU£.■ i. m. II. köt. 281., 284. 1. 6 Ua. 447. 1. 7 H. Münkler: A háború és béke problémája Clausewitznél, Engelsnél és Carl Schmittnél. Leviathan, (Nyugat-Berlin) 1982. 1. sz. 8 F. Vilmar: Rüstung und Abrüstung im Spätkapitalismus. Frankfurt (a. M.), 1967. 125. 1. 9 Camille Rougeron: La dimension historique de la guerilla. In G. CbaHand: Stratégies de la guérilla. Mazarine, Párizs, 1979. 56. 1. 10 Clausemti. m. II. köt. 137. 1. I°3
