Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1983 (10. évfolyam)
1983 / 3. szám - KONFLIKTUSOKRÓL - Joó Rudolf: Az Etnikai konfliktusok okai és jellemzői
gesen kialakuló egyenlőtlenség”>7 ellensúlyozása. Nem mások kárára érvényesíthető előjog, hanem az eredetiség megőrzésének mindenkit megillető demokratikus joga. A nemzetiségeket integrálni akaró politika akkor valósítja meg kinyilvánított célját, ha az állampolgárokra vonatkozó jogok diszkrimináció nélküli biztosítása mellett;- elismeri az állam területén élő kisebbségeket, nemzetiségeket mint önálló közösségeket,- biztosítja nyelvi-kulturális jogaikat, amelyek a kisebbségek állandó jellemzőit, identitásuk lényegét védik (például az anyanyelv egyenrangú használata a magán- és a közéletben, a nemzetiségi oktatás, anyanyelvi nevelés szavatolása lehetőség szerint minden szinten). A nemzetiségi iskolának az anyanyelv megőrzésében és a nemzettudat átadásában is pótolhatatlan szerepe van. Ezért a hozzá való viszony a mindenkori nemzetiségpolitika egyik legfontosabb minősítője, amely- megteremti gazdasági, társadalmi jogait, érvényesülésének feltételeit (mindenekelőtt a kiegyensúlyozott területfejlesztést, a megtermelt nemzeti jövedelemből való arányos részesedést),- szavatolja politikai jogaikat (arányos képviseletüket területükön, majd országos szinten, érdekképviseleti szerveik létrehozásának lehetőségét; a politikai hatalomból való arányos részesedésük jogát; nagy létszámú, kompakt településű nemzetiségek esetében: a területi autonómiát). A kisebbségi-nemzetiségi jog az ország soknemzetiségű, soknyelvű jellegét megőrizni kívánó integráció egyik alappillérét alkotja. A nemzetiségi jog azonban nem öncél: a kisebbségeknek egyenlő lehetőséget és nem hermetikus elzártságot akar biztositani. A nemzeti viszonyok egyenlőtlenségeit, zavaró tényeit igyekszik a törvény eszközével kiiktatni, hogy a nemzeteket ezzel egymáshoz közelebb hozza. A cél: az „egység a sokféleségben” eszméjének megvalósítása, amely egyszerre tagadja az összekapcsoló elvek nélküli sokféleség zűrzavarát és a demokrácia nélküli egység kényszerű egyöntetűségét. Az integráció nemcsak a kisebbségi azonosság megtartását jelenti, hanem e csoport beilleszkedését, betagolódását is a társadalom egészébe. Az a kivánt cél, hogy a kisebbségiek - ragaszkodva szülőföldjükhöz és nemzetiségükhöz - önként azonosuljanak államukkal; érzelmileg, tudatilag ragaszkodjanak hozzá. Ebben az esetben a különböző nemzetiségű állampolgárok között közös érdekek jönnek létre, kialakulhat egy, etnikai alkotóelemeit fel nem számoló több nemzetiségű közösség, amelynek tagjai szolidárisak egymással. Az önkormányzat „elválasztó” vonala - ha az autonómia tartalmas, és a nemzetiség ténylegesen gyakorolhatja jogait - a soknemzetiségű államon belül az egyik legfontosabb összekötő kapocs. Alkalmas arra, hogy a „nemzetiségi identitás” mellett az „állami identitást” is erősítse. Ez értelemszerűen csak abban a politikai közegben lehetséges, amelyben a nemzetiségek - mint egyének és mint csoportok — teljes egyenjogúságot élveznek. A nemzetiségi konfliktusok valószínűségét csökkentő sikeres integráció az, amelyben a kisebbséghez tartozó egyének nem kényszerülnek állandó választásra az államukhoz való hűségük, lojalitásuk és a nemzetükhöz való hűségük, lojalitásuk között,28 amelyben a nemzetek és a nemzetiségek partneri együttélése a változó viszonyok között folyamatosan megújított önkéntes szövetségen, „társadalmi szerződésen” alapul. 1 2 3 4 5 * 7 8 * 1 Az állam meghatározására vonatkozóan lásd Samu Mihály: A hatalom és az állam. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1977. 545-397. 1.; Bihari Ottó: Államjog. Tankönyvkiadó, 1974. 14.1.; Kiss Artúr: Politikai elmélet, politikai gyakorlat. Kossuth Könyvkiadó 1979. 135. 1. 2 Kővágó László: Kisebbség-nemzetiség. Kossuth Könyvkiadó, 1977. 46-91. 1.; Definition and classification of minorities. UN, New York, 1950.; Miké Imre: Nemzet és nemzetiség. In Változatok egy témára. Kriterion, 1981. 34-51. 1. 3 Francesco Capotorti: Étude des droits des personnes appartenant aux minorités ethniques, religieuses et linguistiques. E/CN. 4/Sub. 2/384. 1977. Chap. I. La nation de minorité. 4 Doc. E(CN 4) 52 sec. V., 1947, 5 Szűcs Jenő: „Nemzetiség” és „nemzeti öntudat” a középkorban. Szempontok egy egységes fogalmi nyelv kialakításához. In Spira György-Szücs Jenő (szerk.) : Nemzetiség a feudalizmus korában. Akadémiai Kiadó, 1972., Spira György-Szücs Jenő: A nemzet histórikuma és a történelemszemlélet nemzeti látószöge. (Hozzászólás egy vitához.) Akadémiai Kiadó, 1970. 8 Szűcs Jenő: i. m. 13. 1. 7 Francesco Capotorti: i. m. 8 Részletesebben lásd Riccardo Petrella: La renaissance des cultures régionales en Europe Occidentale. Editions Entente, Párizs, 19.. 37-175. 1. 84
